


| Előadó: | Magyar nóták |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Ha majd a nyarunknak vége, csendesen szitál a hó,
Lennék én tenéked édes, lennék én tenéked jó.
Csendeskis legénylakásban, az óra búcsút int,
Kivülről hangos az utca, hangos az éljenszó kint.
Csókolj meg még egyszer édes, estére én már megyek,
Estére indul az ezred, s ki tudja már hol leszek.
Este a tábori tűznél az ezred pihenni tér,
Alszik mind, ébren a hadnagy, papirt és ceruzát kér,
Úgy érzi, valaki várja, őérte valaki sir,
Fejét a kezére hajtja, és aztán csöndesen ir.
Másnap a kórházi ágyon fekszik a hadnagylegény,
Golyó ment a tüdejébe, életre nincsmár remény.
Orvos ül az ágya mellett, karján vörös kereszt,
Figyeli a hadnagy hangját, álmából ha ébredez.
Doktor úr szeretnék sírni, magam se tudom, miért.
Szeretnék egy kislányt látni, aki tán nem is enyém.
Doktor úr az égre kérem, adja ki a tiszti ruhám,
Nem fekszem többé az ágyon, megvédem a magyar hazám.
Nem lehet, mondja a doktor, beteg még a hadnagy úr
A hadnagy azon az éjjel megszökik a kórházból
Felvette tiszti ruháját, kiment a csatatérre.
Megvédte magyar hazáját, az életét adta érte.
Vége van már az ütközetnek, véresen száll le a nap,
A hadnagy hordágya mellett imádkozik már a pap.
Biztatja, szép csendben, halkan, a hadnagy nem halja már,
Bús szíve utolsót dobban, lelke a mennyekbe száll.
Levelet hozott a posta, ami a hadnagynak szól,
A kapitány elolvassa, azután csendesen szól:
Írjátok meg a leánynak, ne várja a hadnagyát.
Golyó ment a tüdejébe, itt ássák meg a sírját.
Csendes kis legénylakásban meghalt egy gyönyörű lány,
Éles tőrt szúrt a szivébe, elment a hadnagy után.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.