|
|
|
| Előadó: | Ági és a fiúk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bárdos Deák Ágnes |
|
Dénes József Bárdos Deák Ágnes Lipcsei Zoltán Kreutz László Újvári János |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | alternatív rock |
| Címkék: | Keressük! |
Az út bár merre fut, bárhova vissz az én utam lesz
Talán tévedtem én az nem hibázz, aki semmit sem tesz
A vég bár nem dicső a sok szemét majd mindent elfed
A függöny lehull, ahogy lesz úgy lesz
Héj te! Miért vagy itt?
Mire jutottál, minek éltél?
Néhány rossz napot,
Csak azt kaptad, amit nem kértél.
Ígértek fűt, ígértek fát!
Ha fújt a szél még is te fáztál!
És most, híjába sírsz,
Hogy rosszul jártál!
Ó hogy a föl nem indul meg,
Ó hogy a hegyek nem szakadnak meg!
Mért maradjon itt kő-kövön,
Miért ne jöjjön vízözön?
Vedd észre már, hogy nincs idő,
Nincs mire, várjál!
Ó ne, ne hidd hogy jó,
A télapó, mert nem hozz bombát!
Nem vagy már kisfiú.
Hogy bekapj minden, minden sarki szondát!
Most nincs vakáció,
Nincs tábortűz és nincs vadászat,
Itt vagy és itt leszel,
És nincs bocsánat!
Szerelmem várj!
Mért futnál el,
Miért remegsz,
Csak fel-fel-fel a fej!
Nem kérdés most,
Te vagy a jó,
Te kelsz már,
Tiéd a szó!
Vedd észre már!
Itt az idő,
Amire vártál!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
