|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Az Országház fantomja |
| Megjelenés: | 2002 |
| Hossz: | 01:00 |
| Szövegírók: |
Pityinger László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Ogly: -Este akkor mi van?
Tyson: -Hát megyünk buliba, nem?
Ogly: -Persze
Tyson: -Dope jössz nem?
Dope: -Én nem megyek...
Tyson: -Menj már a picsába!
Ogly: -Miért mit csinálsz? Kifordulsz?
Dope: -Áll faszom, megyek kúrni...
Ogly: -Menj már! Ezt a kifordulós embert!
Hülye vagy? Pina miatt kifordulsz?
Megőrültél?
Tyson: -Jó mindegy, hagyjuk. Barátság megmarad,
tudod a számunkat, aztán majd hívjál ha
megemberelted magad.
Ogly: -Hö! A pina miatt kifordul!
Dope: -Na, megyek! Csácsumi!
Ogly: -Csácsumi!
Tyson: -Csumi! Csá-csá!
Ogly: -Ilyet, te! Hisz ez egy őrült rapsztár, bazdmeg,
kifordul a pina miatt.
Tyson: -Elájult magától!
Ogly: -El van szállva! El van szállva magától ez a barom!
Teljesen!
Tyson: -Igen, teljesen. Hát ilyet!
Ogly: -Na! Még dúdolászik, te!
Tyson: -Ilyet! Hülye barom!
Ogly: -Elájulok...
Dope: -Csumi!
Tyson: -Csácsumi!
Ogly: -Csácsumi!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
