|
|
|
| Előadó: | Ganxsta Zolee és a Kartel |
|---|---|
| Album: | Pokoli lecke |
| Megjelenés: | 2001 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Marosi Tamás Z |
|
Marosi Z.Tamás (Pierrot) |
|
| Kiadó: | EMI |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gangxta Zolee :
Hétfő, már hetek óta követemem ezt a pinát! minden áldott este lesem a kibaszott ablakát! figyelem ahogy a bikájával vadul basznak és verem a faszomat mert a kukkolás nagyon izgat! mikor az ágyamban alszom
tudod gyötör az álom magam elött látom ahogy a dákóm a haldokló picsájába tolom miközben a kezem a torkán fojtogatom, és jön az orgazmusom! lever a viz bazdmeg és arra ébredek hogy sikítozok ''Ó Istenem Jajj ez nem lehet'' hiába szedem a kibaszott gyogyszereket mikor a tűkörbe nézek a szemek nem az enyémek és bassza meg hozzám szolnak: ''Húzd ki a beleit a fasznak és hozd el a lelkét a gazdának''
Kedden neki látok a tervnek! Hiába nem akarom a dolgot valami nálam erősebb irányit engem, ez volt bennem amikor 10 évvel ezelött az anyám a kutyával megetettem, előtte monta is neki az orvos , ez a gyerek születetten kibaszottul gonosz.
Refrén : x2
kedves naplóm, édes naplóm a sorokat beléd vérrel írom, mondtam én vagyok a sátán fia de nem hitték el mert nem vagyok Pszichopata.
Szerda, a Szöszi baba végzett a munkával, eléjött a palija, de nekem ez nem probléma, kezemben a baseball-ütő és követem őket, a kulcsokat keresik mikor elébük lépek a sötétből bazdmeg és a csávót arcon baszom, a reccsenő csontoknak a kibaszott hangját hallom
a nő megbénul és sikitani se tud, az arcán az éter mire szóhoz jutna
bedobom a csomiba én vagyok az életének meg a halálának a kibaszott ura
leviszem a pincébe és a vaságyhoz kötözöm, tudom hogy nem helyes de űz a gyilkos ösztön, nézem ahogy lassacskán magához tér, szolni nem szol semmit de a szeme kegyelmet kér, enyhülne a szivem de ekkor előtör a szellem és a kapcsolatom a külvilággal végleg elvesztem
Refrén : x2
Dopeman:
aaarggghh nem maradsz életben te kurva
most műtét következik, fel leszel szabdalva
a kezemben a kés, a hasadat metszem
és a sikamlós beleket a kezembe veszem
BUMM BUMM ez volt a kalapács hangja
mer én szögeket verek a csinos kis lábaidba
szétfeszítem őket és a haldokló hüvelyed összeszorít engem és beléd élvezek ÁHHH
Zolee: Istenem mit tettem!
Dope:
Takarodj az utamból de kibaszott gyengébbik énem
érzem a véred szagát és magamra kenem a pinádnak a lucskát
mikor a bíró kérdi mi volt az inditék
semmi te barom csak akartam a lelkét
mer én vagyok a sátán meg a Lucifernek a fia!
- Nem fiam, maga csak egy pszichopata!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
