|
|
|
| Előadó: | Hősök |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/verse 1/
A másvilágok kapuját megtaláltam ez lett az aduászom
ez minden titoknak nyitja melyről nem beszélünk tabu láttam
ábránd csak remény az alvilágnak mélyén
hol fájdalommal alszol el minden nap végén
hol szomorú az ébredés minden döntésed tévedés
itt kudarcra van ítélve minden új megmérettetés
bár adnád de véred kevés csak gyötrelem kínszenvedés
se álmok se jövő felesleges a tervezés
mint káoszban a szervezés vagy a vesztesnek érem
tudtam eljön az idő mikor számít majd véleményem
sokan feladták lemorzsolódtak gyengébbek nálam
soha nem térdelek le így akkor is kiálltam
nem tudtak megtörni a kiutat megláttam
de tűrtem még nyeltem a pillanatra vártam
a paradicsom kulcsa végig ökölben a kezemben
de nem láthattam meg gyűlölettel szememben
/refrén/ 2x
Jártam a pokolban és voltam a mennyben
és támadtam eleget de kergettek is
voltam csapatban de egyedül szerettem
hogy senki ne dönthessen helyettem
Jártam a pokolban és voltam a mennyben
és volt hol szerettem és volt hol szerettek
és a mennyben sírtam a pokolban nevettem
itt senki nem ítélkezhet felettem
/verse 2/
Az új világba érve már csodás körülmények
se rácsok se őrök betartható törvények
a virágok illatával simogató szél
a meleg nyár után jött az enyhe tél
édes álmomból a nap sugarával
keltett a reggel a madarak dalával
a vágyak tárgya nem váratott magára
mindenki elérte csak a gondolatára
furcsának találtam csak béke és szeretet
a tortából mindenki ingyen kapott azonos szeletet
eme csillogó világ majdnem elcsavarta fejem
beolvasztja jellemem mígnem elfelejtem nevem
nyújtottam a kezem de a veszett lelket nevettek
túl hangosan vihogtak észrevettek így kidobtak
azt hitték büntetnek de áldás volt nekem
hisz az értéke semmi ha semmiért veszem
/refrén/ 2x
/verse 3/
Megfáradva sebekkel tele értem haza
fejemben hetekig zsongott az utam zaja
bántam hogy elmentem bántam hogy elvágytam
tudatosult bennem hogy túl sokat elvártam
az idő kente el lassan a hegeket
majd elkezdtem felidézni a helyzeteket helyeket
találtam végül összefüggéseket okokat
örültem hogy megértem ezeket a dolgokat
az itt eltöltött pillanatok kamatoznak tudásként
nem veheti el senki használom előre jutásként
becsülöm a fájdalmat megértem a szánalmat
tisztelem a munkát felismerem az ártalmat
múltamból tanulok a jövőmért változok
tudom hol a határ vereséggel is számolok
értem az imákat meglátom a hibákat szívemből csinálom így élem a világom.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
