|
|
|
Élt közöttünk, egy fiatal srác
Barátai, csak söcinek hívták.
Többségük talán nem is ismerte
De halálát mindenki a szívére vette.
Tizenhat évig békében élt
Nem gyűlölt senkit, semmiért.
De egy szomorú szombat estén
Egy őrült kioltotta életét.
Virágok a hantján emlékének adóznak
Sírjára könnyek, még mindig záporoznak.
Halálból vissza, már nem lehet jönni
De emlékét örökké meg fogjuk őrizni.
Érte szóljon most ez a dal:
Hétköznapi srácok életét élte
Gonosz keze mégis elérte
Ellenséget nem szerzet csak barátokat
S ő lett mégis az áldozat
Tizenhat évig békében élt
Nem gyűlölt senkit semmiért
De egy szomorú szombat estén
Egy őrült kioltotta életét
Hiába várják most már haza
Nem jön vissza többé soha
Fiatal lelke a hadak útját járja
Édesanyja még mindig haza várja
Tizenhat évig békében élt
Nem gyűlölt senkit semmiért
De egy szomorú szombat estén
Egy őrült kioltotta életét
Tizenhat évig békében élt
Nem gyűlölt senkit semmiért
De egy szomorú szombat estén
Egy őrült kioltotta életét
A Sávlekötő Camp egyik legfrissebb hangja, Szkym ledobta második nagylemezét.
Itt a Szaturnusz, egy húszszámos, sötét, elektronikus, trap-popos, grunge-ba kicsapó, érzelmileg túlfűtött éteri utazás, amely konkrétan úgy váltakozik a műfajokban, mintha belesétálnál egy kozmikus hidegfrontba.
A projekt már az előfutárain, a Szabikeyz-zel közös szép vagyok-on és a címadó szaturnusz-on is megmutatta, hogy ez a lemez nem sima „album”, hanem egy drámai, kísérletező univerzum: tele kattanásokkal, vibecserékkel és váratlan műfaji törésekkel.
A Szaturnusz egyik nagy pillanata az a felvétel, amit a Sávlekötő során már megimádott a közönség: a Más lesz, amelyben Mehringer és Plamyy is beszállt a ringbe, ráadásul két külön verzióban is helyet kapott a lemezen – egy energikus, popos–elektronikus verzióban és egy külön, grunge-os hangzású masleszgrunge című variánsban. Szkym szerint teljes meglepetés volt, hogy végül Mehringer lett a feat a Sávlekötő műsora alatt, aztán a közös munka annyira flottul ment, hogy a trekk szinte magát írta. Marci rátett egy rakat új ötletet, felénekelte a refrént, Palmyy pedig megszokott zsenialitással zsigerből kirakta a második verzét.
Ezzel állt össze Szkym új művészi érájának első ikonikus pillanata.
A grunge-verzió pedig egy akusztikus ötletből nőtt ki, amikor Szkym egy osztálytársánál, moszinál random elkezdett gitárokat felvenni, és egy intuitív ötletből megszületett az a hangzás, ami végül az egyik legkarakteresebb felvétel lett.
Teljes egészében Szkym szerezte, írta és producerelte a kiadványt, mely úgy működik, mintha a Szaturnusz jégből és törmelékből álló gyűrűje, valójában egy legalább annyira kiszámítatlanul érkező hangokból és műfajokból épülne fel.
A dark trap és az elektronikus elemek végigkeringenek a projektben, miközben néha popos fények villannak be, néha alternatívabb karcok hasítanak bele, máshol pedig nagyon is személyes rap-dramaturgia feszül a mélyben.
Itt egyszerre fér meg a pirkad melankóliája, a stoned trap fáradtsága, a flexelő rap attitűdje (ehhez például e7her is csatlakozik), a hardstyle-ba csúszó megőrülés, vagy épp a teljesen új irány, amit Mollinoe és Meszdap hoznak be a felnövök című dal pulzáló techno-energiájával. Ugyanígy davidkhaa és Palmyy is meglepőt húz a változás-ban, míg a szép vagyok Szabikeyz oldaláról érkezik egy synthwave-es, önironikus világ, és a nyúz-ban Palmyy ismét megcsillogtatja karakterét.
Két évnyi kísérletezés, érzelmi filterezés és hangzásbeli merülések után a lemez úgy szól, mint egy megszerkesztett, audiovizuális dráma, mintsem egy hagyományos album: a sokszínűség ugyanis nem melléktermék, hanem koncepció volt.
Minden egyes felvételhez társul ráadásul egy-egy vizuált rendelt az előadó maximálizálva a hatást és a művészi kiteljesedést.
Fotók: Szkym/Magneoton/Escape Plan Recordings
