|
|
|
| Előadó: | Suhancos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Szabó Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Fanka:
Jó reggelt kívánok, egy újabb nap van. (Hey...)
Ágyamból kimászom, elköszön a paplan. (Nah...)
Valami súgja belülről, magamat ne hagyjam.
Vígasztalj kávé, símogat és suttog halkan.
Szabó Balázs:
Jó reggelt, súgja a fátyol,
mi rég tör búsan hol itt a szájon,
homályosan egy messzi tájon,
nevetnék át egy pupilla rácson.
Forog a szobám, benne a csend,
padlón árnyék kígyó liheg.
Jó reggelt!
Jó reggelt mondja a testem,
fáradt rossz és űzött lelkem.
Tükör előtt a tegnapi rím hallgat.
Forog az ágyam, benne a csend,
árnyékomon párnám pihen.
Jó reggelt!
Fanka:
Hey... Jó reggelt... Nah...
A párnám széle izgalmas mintára kopott,
valamit megint ellopott rövid álmom,
mert éjszaka még elhittem, hogy emberként is lehet szállnom.
De a sziréna hangja hasítja ketté ábrándom,
mégis a fehér fal felé fordulva újra látom
magam előtt végtelen völgyek labirintusát,
ami kenterbe veri egyaránt Ausztráliát, a Szaharát és az USA-t.
Hol a jéghegyek pereme sivatag,
amitől sok földhöz ragadt aktatáskás üzletember kiakad,
és inkább rohan fürdeni.
Én szeretnék még sok lila kolbászt termő fát elültetni.
Űrhajóval száguldani a kiskörúton.
Tucatnyi szőke lánnyal megszabadítani magam a bútól.
Úgy jönni el a benzinkúttól, hogy nekem fizettek.
Olyan sört inni hajnalig, amit nem vizeznek.
Olyan emberek között élni, akik nem csak arra figyelnek
milyen drága a cipőd.
Olyan világot építeni közösen, ahol megbecsülik az időt
mit munkádba fektettél.
De aztán nyitott ablakomon befúj egy kis kósza szél
és csak annyit súg: jó reggelt... Hey...
Jóreggelt... Jó reggelt...
Szabó Balázs:
Én nem értem szavát a csöndnek,
csak nézek egy szűk utcán,
ahol körbeharapnak most a fények,
és úgy játszanak a pupillán.
Fanka:
Jó reggelt kívánok, ma leszek csak bajban,
hiszen, ha ébren álmodom elvisznek fehér kabátban.
Miért kell, miért kell? Neked mindig a balhé Feri, miért kell?
Hiába ordítod ki az ágyból: én nem kelek fel!
Szabó Balázs:
Én nem értem szavát a csöndnek,
még az árnyékom sem engem idéz.
Egy öregember ballag a ködben,
Csörömpöl az utca kövén...
Kedves Margaret Island család,
‘Annyi minden történt már, hogy a szívben épp elfér’: 11 év, 5 lemez, megszámlálhatatlan koncert és emlékezetes pillanat a fonyódi Sellő büfétől a Sziget nagyszínpadáig.
Margaret Island-dalszövegek itt.
Most pedig elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk.
11 évvel ezelőtt azért kezdtünk el együtt zenélni, hogy minél többet adhassunk nektek és magunknak. A zene szeretete, a koncertezés, a bakancslistás élmények és a dalok fontak össze minket veletek egy óriási családdá.
Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk magunkon közösen és egyénileg is. Együtt nőttünk fel, a vágyaink pedig ennyi idő távlatából természetszerűleg megváltoztak. Beszélgetéseink során realizálódott, hogy mások lettek a motivációink, szétfutottak az álmaink és a jövőképünk, ezért együttesen arra a döntésre jutottunk, hogy befejezzük a közös zenélést.
Nem megyek én sehova-klip itt.
Ez számunkra is egy nehéz és kihívásokkal teli időszak, de hiszünk abban, hogy a változás jó dolog, és egy történet lezárása mindig új kezdeteket rejt magában.
Egymás tisztelete, szeretete és támogatása mellett köszönünk el tőletek, hálásak vagyunk a számtalan szép közös pillanatért, amit a csodás háttércsapatunkkal, zenésztársainkkal és veletek együtt élhettünk meg.
Az utolsó koncertünket október 2-án tartjuk, a Budapest Parkban szeretnénk elköszönni tőletek.
A hátralévő nyarat pedig használjuk ki arra, hogy minél több örömet szerezzünk egymásnak a koncerteken és kerekítsük le méltó módon a Margaret sztorit. Hiszen ‘Végtelen csak veletek együtt a történet…’
Szeretettel,
Viki, Bálint és Kristóf
Fotó: Margaret Island
