|
|
|
| Előadó: | Keresztény dalok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bajor László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Húsvétolunk, ünnepelünk.
Későn kelünk
Ráérünk, így hát heverünk.
Mindenki boldogan henyél,
Hisz elmúlt már a mogorva tél
Szívünkben fenséges érzet önt el,
S megállapítjuk bölcsen,
Hogy jön a tavasz az ifjú kamasz.
Sok ezer éve így van ez már
S a tisztelet mindig kijár,
A boldogan üdvözölt évszaknak,
Pedig ekkor nem szüretelnek, aratnak.
Pusztán csak örülnek a Napnak,
Mely süt, árasztja, ontja melegét szerte-szét
Barlangi ősünk is így csinálta már,
Mert amiire vár: a Nyár,
Ebben küldi előhírnökét,
És semmiképp
Sem szeretne haragba keveredni vele.
Baj is lehetne biz belőle!
És áldoz neki örömujjongással,
Néhány tojással.
Ez érthető, hiszen a holt tojás
Valami nagyszerű csodás varázzsal átalakul
S belőle kibújik
A benne rejlő élet.
S ez a képlet.
Festette is szépre, tarkára, barkára,
Pirosra is. – az élet csodája
E köntösben talán mégis a legszebb.
S mi, kik ismerünk Golgotát, keresztet,
Furcsa, hogy akár barlangi ősünk, úgy cselekszünk.
Tojást festünk. Festünk! De kitaláltunk rá egy szép mesét,
És el is hitték szerte-szét:
Hogy a feltámadás
Jelképe a piros-tojás.
Ismerve az ősbarlangi mesét
Alig hiszem, hogy eme szép
S fenséges tényt magában foglaló
Igazság, egy főtt tojásra volna fogható.
Mert a főtt tojás ugyan soha
Ki nem kél, s talán ez az oka,
hogy nem is hiszik sokan a feltámadást.
De azért húsvétkor mégis főznek tojást.
Sok-sok piros tojást.
Talán menti mindazokat,
Hogy a sokat vitatott tojásokat
Egy nyuszi viszi kisputtonyos hátán
S ilyenkor nincsen sátán,
Mint karácsony-táján,
Ki ijesztős, kaján legyén.
Vele szemben a nyúl igen jámbor szegény.
Örül, hogy él … hogy hogy jutott tojásokhoz?
Az sokaknak gondot okoz! Meg mondom én egyszeriben:
Fantázia teszi bele puttonyába.
Nem is volt ez így hajdanában.
Nem tyúktojás volt a kosarában.
Nem is volt neki kosara, hanem ő maga volt befogva
Egy kicsike kis kocsiba.
A tavasz bájos istennője ült a kocsiban,
S gyeplője az ő kezében volt.
A sok befogott nyuszi pedig loholt.
Hegyen völgyön át.
S az istennő szívta a tavasz mosolyát.
E bájos évszak így köszönte be,
S tél zord köpönyege
Egyszeriben el is tüne.
Ez a nyuszi képlete.
Valóban ez szép mese, de hogy mi mint keresztények
Mért hódolunk e mesének,
Vajon ezt ki fejtené meg?
Mennyi képlet, mennyi mese,
Se veleje, se teteje
És ma is élünk vele.
Jó néhány évezred óta, pogány módra!
No, de a húsvéti kalács,
Sonka meg a locsolkodás
Ezek már csak keresztények?
Hisz letagadhatatlan tények,
Hogy az Úr kenyeret törött,
S nincs pogányság e jel mögött!
A böjtnek is most van vége,
Szentelt sonka jön helyébe.
Nos és hát a locsolkodás?
Ez igazán hívő szokás,
Hisz az ősi keresztények
Bátran összegyülekezének
S a rómaiak gyáva hada
Hogy őket szét-ugraszthassa
Vizet fröcskölt hát közéjük,
Így bánhatott csak el vélük.
Értjük!
De hát szó fér a meséhez!
Mi köze Jézus sovány, kovásztalan kenyeréhez
Az élesztős, mosolygós kövér kalácsnak?
S mi jelképe volt a téli koplalásnak?
A böjt után jön a szaka evésnek, ivásnak.
S vadász zsákmányok ősi korszakát menti át
A jó étvággyal lefaragott csonka sonka.
És a locsolkodás
A téli szennytől való mosakodás
Átkeresztelt illatos emléke.
Mikor végre kibújhatott bűzös odújából az ember!
Mert a barlangi ős is örömmel ment el,
A forráshoz és patakhoz mosdani,
Bőrvackait leoldani.
Így tehát a locsolkodás nem ősi keresztény szokás.
Pogány örökség, semmi más.
De kik igazán tudnak ünnepelni,
Golgotára néznek szüntelen.
S bűnüket nem tudván elviselni,
Jézushoz futnak, ki bűntelen.
A szent kereszt lábához leomolva
Mi minden szenvedést feledhetünk,
Ősi pogány bűnöktől szabadulva,
Érezzük, tudjuk, Jézus velünk!
Öt évvel a közönségkedvenc „Találkoznánk” után újra közöst jelentetett meg YA OU és PRIBELSZKI. A „Hazataláltam” című popballada nemcsak zeneileg, de életútjukat tekintve is új fejezetet nyit a két előadó számára.
A kísérő videóklipben pedig ritkán látott, esküvői képkockáknak lehetünk szemtanúi
A „Hazataláltam” egy letisztult, nyári hangulatú szerzemény, amely YA OU és PRIBELSZKI közös múltjából, párhuzamos belső útkereséséből és a szerelemben való megérkezésükből építkezik. Az alkotópáros a valóságban is szoros barátságot ápol, így nemcsak zenei, de emberi szinten is mély egymásra hangolódás érződik a produkción.
YA OU, a 2019-es Sztárban sztár leszek! egyik ismertebb felfedezettje, azóta rendszeresen jelen van a hazai zenei életben, egy kis „apaszabadságot” követően egy év után ez az első zenéje.
- „A szöveg Norbi tollából született, de az alaptémát én hoztam. Nekem nem fájdalmas élményekből fakadt a felismerés, hogy hazataláltam, hanem abból a mély, megnyugtató érzésből, amit Viki mellett élek meg. Már a legelső találkozásunkkor éreztem, hogy ez egy sorsfordító pillanat.” - mondta YA OU.
PRIBELSZKI Norbi is személyes mélységekbe enged betekintést a felvétel által
„Volt idő, amikor mindketten letértünk a saját utunkról, és nem igazán tudtuk, kik vagyunk valójában. Mielőtt megismertem a feleségemet, Maját, sok olyan szokásom volt, ami inkább elvett belőlem, mintsem hozzáadott volna. Ő volt az, aki kihúzott a depresszióból is. Ez a dal számomra egyfajta hála. Bárki magára ismerhet benne, hiszen mindannyiunknak van valakije, akinek megköszönhetjük, hogy hazataláltunk.”
A szám zeneileg is új színt hoz
YA OU lírai világa és PRIBELSZKI urbánusabb elemei egy harmonikus egységet alkotnak. A klip pedig magáért beszél, hisz a két jóbarát esküvőjébe enged bepillantást.
Fotók: YA OU x Pribelszki x Békefi Viki
