


| Előadó: | Shannon.hu |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Sándor Hosszú (Molnár Sándor) Sajben Gábor Juhász Róbert Péter János Batta Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Kicsi voltam, úgy emlékszem, lehettem vagy négy,
Apám intett: indulás, s én megfogtam kezét.
A szigeten az öreg fák közt játszottunk sokat,
Én mindig kértem, másszuk meg a régi romokat,
Ó, és később már a parton ültünk, hullámzott a víz,
Papírcsónakokat úsztattunk, lehetett már vagy tíz,
Kavicsokkal megdobáltuk a lusta, nagy folyót,
S integettünk, ha láttunk egy igazi, nagy hajót.
Az én városom, az én városom,
Ő elmesélte, milyen volt az én városom.
Már ismerős a tér, az utca, s minden egyes ház,
A kapu alatt az álmos szemű éjszakai lány,
Ismerősök jönnek szembe, intenek nekem,
Nézd, ez itt a szomszéd fiú három gyerekkel.
Ó, és elindultunk jó korán, még alig kelt a nap,
Hogy megkeressük a helyünket a régi híd alatt,
Kavicsokkal megdobáltuk a lusta, nagy folyót,
A szigetről meg egész nap csak szólt a zene, szólt.
Ez az én városom, az én városom,
Elmeséltem, milyen volt az én városom.
Ismerős a kapu és már ismerős a fal,
Ismerős a kápolna, s a fák alatt a pad,
Ott áll már az én nevem is más nevek között,
És ismerős a föld, ó, a fejem fölött a föld...
És most itt ülök egy felhő szélén, lábam lógatom,
Oly különös, de mégis így van: megöl az unalom,
De eljön majd az idő, s vele eljössz majd te is,
Én kérdezek, te felelsz és én kérdezek megint.
Az én városom, az én városom,
Elmeséled, milyen lett az én városom.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.