|
|
|
| Előadó: | Vidám Barakk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Barják András |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Egy tévedés, ami semmi más,
csak egy tova szálló látomás,
ennyi volt a Nap fenn az égen.
Csak nézzük mi történik fönt,
mikor a sötét pillanat ránk köszönt,
és homályban élünk ismét mint régen.
Valahogy így volt...
Vagy csak én láttam távolodni a múltban
oh
halvány reménysugár mögött
kúszni fel a résbe,
valami kéjes szenvedésbe
ahol jó, még jó
Táncoltunk mi is nagy vihart,
avarba bújtunk, mit felkavart,
és éreztük, hogy valami elindult
Hogy hova, azt már nem tudom,
de így élek, hogy ezt vállalom
és jővőbe zárul mi réges-rég elmúlt
Valahogy így volt...
Vagy csak én hittem újra és újra
oh
hogy elvesztettem a sorsom
valami fogantyút kerestem
végül puha testedre estem
ahol jó, most jó
Mert te szép vagy
és álmodra hajthatom fejem
s ha megvirradsz
a jelent zenged el nekem
valami sorstalan ájulással
mégis éber pillantással
szólsz, hogy jó,
most jó
Sajnos szenvedsz, mikor ébren vagy,
és érzem, lassan megpirkad
de bájod még mindig felkavar
"Kell nekünk ez az etetés,
mert saját életünk túl kevés"
zengi halkan egy távoli zenekar
Tudom ez nem szép,
de igazabb nem is lehetne,
hát várj még,
mi múlik, miért ne mehetne?
hát kezdjük szépen újra,
és borítsunk fátylat a múltra,
ha ez jó, ha neked is jó...
Egymásba bújva lenni más,
mint egy tova tűnő látomás,
és játszhatunk ismét sokat, úgy mint régen
Szabadon, mint két kismadár
kiket átkarol a kék láthatár,
s előbújik a Nap fent az égen
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
