|
|
|
| Előadó: | Vidám Barakk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Torda Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kezdetben teremté Istent. Az anyagi világtól rettegő gnosztikus hős
Kezdetbent teremté kitárva szívét, hogy megtudja végre már, mit várhat ő.
Indul már végtelen túrára féktelen lelke, és kéri, hogy jöjjön vissza,
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „vagy” nélkül, félhet, hogy Léthének levét issza;
végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, a szfirót világa megtisztítja.
Az evidens igazság flórája nélkül a renitens valóság fellélegzett,
felfoghatatlanként rühelli értőit, halandó bérlői fejében leng
egy a-moll, egy kék szín, egy halványló érzés, mely azt súgja feléjük: más is „van bent”;
magukat elölről követő létükön kívüli értékes, fenséges rend
egységes voltával szembeni kétségben mégiscsak kérdés, hogy merre van „fenn”.
Közülük költő lesz egy, aki megérti, mit jelent az, hogy tényleg tiszta
túrára indul el végtelen lelke, és nem kell már kérni, hogy jöjjön vissza.
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza,
de nem élhet együtt már azzal mint érvvel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
hogy megfogan, kiválik, meghal, de létrehoz, teremt és alkot és meg nem unja.
Indul már végtelen túrára féktelen lelkem, és kérem, hogy jöjjön vissza
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „Vagy” nélkül, félek, hogy Léthének vizét issza
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, szerintem már nem is tiszta,
A végtelen okosság flórája nélkül a lélek sem más, mint egy kopasz krisna,
Aki
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Minden takar, amit minden akar
Miért kell EgyIsten, ha A Minden az arc?
Nélkülem minden olyan kihalt belül,
Nem vagyok velem, és érzem, hogy elveszve merül alá
Feledés fogalmát írja,
Tegnapi-régi, sírva, de bírva
Hurcolva némiképp maga elé tette
Az emlékeit, és ez lett a veszte,
Mert fáj, fáj,
Saját útja jár a lélek után,
Tör(l)i a boldogság képét,
És nyomban meglátja a végesség végét
És nem érkezhet meg a végtelen túráról, kénytelen uráról számot adni,
Ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő a Létteremtőfőleg
Itt maradni: ez itt a dolgunk, és ez lesz a neheze,
és csak rajtunk múlik, hogy akad-e ehhez egy
Más vagy egy társ, aki úgy belénk ás,
Hogy lesz elmúlás, de tényleg tök más
Túrára indul el végtelen lelkünk, és nem kell már kérnünk, hogy jöjjön vissza
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza
De nem élhet együtt már azzal mint ténnyel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
Hogy ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő létteremtő
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
