Nekropolisban zene zendült
Egy őrült, őszi napon.
Én már meghaltam akkor régen,
S feküdtem a ravatalon.
Nyílt az ajtó. Csöndben belépett
Valaki és nevetett.
Valaki, kiért sokat sírtam
S akit halottan is szeretek.
R: Megsimogatta sárga arcom
Kacagott és kacagott:
Szerelmem, hát idekerültél?
Egy szemétdomb a ravatalod?
Hát nem emlékszel már a fényre,
Mely déli sírokra száll?
Itt a pokolban csúf az élet
S ezerszer csúfabb a halál.
Gyere innen Necropolisból,
Gyere, halottam, énvelem,
Itt nem lehet szépet álmodni,
Itt nincsen könnyes, nagy szerelem.
R: Kezeim puhán megfogta
Kacagott és kacagott
Azóta én nem vagyok
Se élő, sem halott.
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!