|
|
|
De szeretnék egyszer végre
Írni egy jó verset,
Amitől majd kivirágzik,
S rámmosolyog a lelked.
De mindenféle zagyvaság,
Közhely jut az eszembe.
Odamegyek a tükörhöz,
S magammal állok szembe.
Egy középszerű senki vagyok,
Kis szürke veréb,
Akinek egyetlen múzsa
Sem fogja a kezét.
Nem mutat utat senki sem
Az ingoványos talajon,
Ami a költészethez vezet
Egy hideg, ködös hajnalon.
Hát ellopkodom azt, amit
Más költők már leírtak.
A lényeg, hogy ezek az illetők
Legyenek régóta halottak.
Üssük fel hát a Burns-kötetet
Mondjuk a tizedik oldalon!
"Az nem lehet, hogy mint a jég,
A szíved, Mary Morison."
Egy középszerű senki vagyok,
Kis szürke veréb,
Akinek egyetlen múzsa
Sem fogja a kezét.
Nem mutat utat senki sem
Az ingoványos talajon,
Ami a költészethez vezet
Egy hideg, ködös hajnalon.
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
