


| Előadó: | Bélamester |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

A másvilágok kapuját megtaláltam, ez lett az adu ászom,
Ez minden titoknak nyitja, melyről nem beszélni tabu láttam
Ábránd csak a remény az alvilágnak mélyén,
Hol fájdalommal alszol el minden nap végén.
Hol szomorú az ébredés, minden döntésed tévedés,
Itt kudarcra van ítélve minden új megmérettetés,
Bár adnál, de véred kevés, csak gyötrelem, kínszenvedés,
Se álmok, se jövő, felesleges a tervezés.
Mint káoszban a szervezés, vagy a vesztesnek érem,
Tudtam eljön az idő, mikor számít majd véleményem.
Sokan feladták, lemorzsolódtak, gyengébbek nálam.
Soha nem térdelek le, így akkor is kiálltam.
Nem tudtak megtörni, a kiutat megtaláltam.
De tűrtem és nyeltem, a pillanatra vártam.
A paradicsom kulcsa végig ökölben kezemben,
De nem láthattam meg gyűlölettel szememben.
Refrén:
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Támadtam eleget, de kergettek is.
Voltam csapatban, de egyedül szerettem,
Hogy senki ne dönthessen helyettem.
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Volt hol szerettem, és volt hol szerettek is.
A mennyben sírtam, a pokolban nevettem,
Így senki nem ítélkezhet felettem.
Az új világba érve már csodás körülmények,
Se rácsok, se őrök, betartható törvények,
A virágok illatával simogató szél,
A meleg nyár után jött az enyhe tél,
Édes álmomból a nap sugarával
Keltett a reggel a madarak dalával.
A vágyak tárgya nem váratott magára,
Mindenki elérte, csak a gondolatára.
Furcsának találtam, csak béke és szeretet,
A tortából mindenki ingyen kapott azonos szeletet.
Eme csillogó világ majdnem elcsavarta fejem.
Beolvasztja jellemem, mignem elfelejtem nevem.
Nyújtottam a kezem, de a veszett lelekek nevettek,
Túl hangosan vihogtak, észrevettek, így kidobtak.
Azt hitték büntetnek, de áldás volt nekem,
Hisz az értékes semmi, ha semmiért veszem.
Refrén
Megfáradva sebekkel tele értem haza,
Fejemben hetekig zsongott az utam zaja.
Bántam, hogy elmentem, bántam, hogy elvágytam,
Tudatosult bennem, hogy túl sokat elvártam.
Az idő kente el lassan a hegeket,
Majd elkezdtem felidézni a helyzeteket, helyeket.
Találtam végül összefüggéseket, okokat,
Örültem, hogy megéltem ezeket a dolgokat.
Az itt eltöltött pillanatok kamatoztak tudásként,
Nem veheti el senki, használom előrejutásként.
Becsülöm a fájdalmat, megértem a szánalmat,
Tisztelem a munkát, felismerem az ártalmat.
Múltamból tanulok, a jövőmért változok.
Tudom hol a határ, vereséggel is számolok.
Értem az imákat, meglátom a hibákat,
Szívemből csinálom, így élem a világom.
Refrén



Díjjal ismerte el a szerzők munkáját a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete.
Példakép kategóriában Hrutka Róbert, életmű kategóriában Németh Gábor, míg újító kategóriában az Akkezdet Phiai kapta a különleges beton plakettet.
A Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesülete 250 tagot számlál, és sok ismert zenészt tud a soraiban.
Az egyesület alapvető feladata
Alakulása, azaz 2007 óta a könnyűzenei szerzők általános érdekképviselete, tagjainak érdekvédelme és érdekérvényesítése. A szervezet díjat alapított 2023-ban azzal a céllal, hogy a magas színvonalú alkotó és előadó-művészeti tevékenységeket elismerje és ösztönözze.
- A díj nem közvetlenül egy adott év teljesítményét, hanem az alkotó szakmára kifejtett hatását értékeli - fogalmazott Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke, aki a díjazottakat személyesen felkeresve adta át a különleges, vízcseppet és hullámokat ábrázoló beton plaketteket.
Példakép kategóriában az elismerést Hrutka Róbert Artisjus- és Fonogram-díjas zenész és zeneszerző kapta.
Eddigi pályafutása során több mint 200 nagylemezen dolgozott, és közel ezer reklám - és filmzene megírására kérték fel. A díj átvételekor arról beszélt, kizártnak tartotta pályája elején, hogy valamikor példakép lehessen.
- Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy zenész leszek. Gyerekkoromban elvesztettem a hallásomat, nem tudtam beszélni, hét éves koromig jártam a kórházakat. A doktor bácsi azt mondta, hogy majd megtanulok beszélni, a hallásom viszont már nem lesz jobb, legfeljebb nem leszek zenész. Ezek után a hangszer jelentette nekem azt a kaput, amit meg tudtam nyitni önmagam és mások felé is. Kiskamasz koromban eldöntöttem, hogy nekem ez lesz az életem – mondta el Hrutka Róbert.
- „hiszek abban, hogy pár jó hang is képes megváltoztatni a világot. A zene pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal. Most ezt a dalt írjuk egész életünkben”.
- fogalmazott Hrutka.
Hrutka Róbert és Bíró Zsolt, a SZERZŐK Egyesületének elnöke
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Újító kategóriában a díjat az egyesület elnöksége az Akkezdet Phiainak ítélte oda, mint a budapesti underground hip-hop legfontosabb csapata.
A beton plakettet együtt vette át a három tag, azaz Saiid (Süveg Márk), Újonc (Závada Péter) és DJ. Frequent (Havas Patrik).
- Mindig is újdonságra törekedtünk, volt bennünk egy konvekciókkal szembeni lázadás – fogalmazott Závada Péter. - Underground akartunk maradni, de aztán nem jött, vagy nem teljesen jött össze.
Süveg Márk szerint manapság nehéz újat kitalálni, mert már minden meg lett írva. Az a fontos, hogy befelé, és csapat esetén egymásra kell figyelni, és nem visszaigazolást várni a social mediában. Havas Patrik úgy véli, mindenkinek önmagának kell maradnia ahhoz, hogy maradandót tudjon alkotni.
A SZERZŐK Egyesülete az életműdíjat Németh Gábor dobosnak, dalszerzőnek adományozta.
Németh Gábor
Fotó: Bellon-Nagy Kata
Játékát számtalan együttesből ismerheti a közönség, legyen az a Bikini, a Skorpió, a Beatrice, a P. Mobil vagy épp a róla elnevezett Németh Gábor Project.
- Aki valamikor elkezdte a zenélést és komolyan gondolta, annak nincs vége soha, maximum a föld alatt
– mondta el Németh Gábor a példakép díj átvételekor.
- Eredetileg csellózni tanultam, és 8 év után váltottam át a dobra. A célom az lett, hogy a legjobb dobos legyek, rengeteget gyakoroltam. Millió zenekarban játszottam, és a pályafutásom csodálatos ilyen szempontból is.
Videók a három díjátadásról
Kiemelt kép: Akkedet Phiai/Bellon-Nagy Kata