|
|
|
| Előadó: | Ruttkai Éva |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Adamis Anna |
|
Másik János |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Jazz, sanzon |
| Címkék: | Keressük! |
Mit?
Önmagamról?
Interjú!?!
Igen.
Váltam.
Feladattá önmagam számára szüntelen.
Eszköz vagyok, s üzenet,
de csak a saját üzenetem.
Ha azt kérdezed tőlem:
mi volt a legnagyobb sikerem?
Azt mondom a pályám.
S elhiszem, hogy én is azt hiszem.
Ha azt kérdezed, hogy csinálom,
Azt mondom, nem tudom.
Mert két oktávon égek,
S a többit hozzádúdolom.
Ha azt kérdezed, mi a taps.
A legnagyobb az a csönd.
Ez vérré válik, s vérre megy,
Kit eltűr, kit köszönt.
Játékom a játék,
Mégsem én játszom, csak az velem.
Az Élet az a színház.
Falánk, és magammal éltetem.
Nyugtalan vágyakból összegyúrt életem fellobog.
Időtlen időkben lélegzem, mint a csillagok.
Sorsom egy nyelv, magyar vagyok.
Életem is magyar.
Ezt élem, érzem, értem én,
Hol édes, hol fanyar.
Ha azt kérdezed mi a színem.
A fehér, mert ott a négy szín összeér.
Mit tartok a sorsról?
Talán csak egy úgy megért időt,
Ahogy a csillagásznak kell a csillag,
De a csillagnak nem kell ő.
Ha azt kérdezed tőlem,
mit szeretek magamban.
Azt, hogy egyszerelmű vagyok,
s valahogy az is maradtam.
Egyszerelmű, igen az maradtam,
s én maradnék azt hiszem,
De sürget bent az értelem,
és tágul kint a tér velem.
Ha azt kérdezed, mi a hang.
A szerelem, hogy beszél.
Nekem a színében most sárga.
Remény nélkül fújó sárga szél.
Honnan? Hova? Merre?
S hol van az ahol?
Az mindig csak bennem van valahol.
Létezhetem bárhol.
Bőrömben, ágyamban, porondon.
S ha kérdeznéd, mi lennék,
lobogó jelszó vagy jelenlét.
Minden, hol ösztön és tudat
egymásból, egymásért kutat.
Ha azt kérdezném, mondd, meddig még,
míg jelen van a jelenlét.
Itt, ott, akkor, most, majd, ha ott,
míg adok, adok, adok, adok, VAGYOK!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
