|
|
|
| Előadó: | 193. Cella |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Visszanézek e pár ezer évre
Hol szúrtuk el nem tudom
Nem kellett volna lemászni a fáról
Inkább maradtam volna ősmajom
Ott fenn sosem volt diktatúra
Az egyház még sehol sem volt
És nem létezett faji kérdés
Mert minden majom barna volt
Hogy jutottunk idáig?
Hol szúrtuk el?
Erre a kérdésre
Jaj senki nem felel
Nem felel meg
Ó most milyen jó lenne
Képzeld csak el
Ingyen lenne banán, narancs
És ami csak kell
Ami csak kell
Ami csak kell
Hogy jutottunk idáig…
„DE MÉG JÁTÉKBÓL SEM HITTEM EL,
HOGY OTT NEM JUT EGY HELY
AHOL SZÜLETTEM”
„Ahol születtem… itt mindig megpihen egy pillanatra az idő, a múlt és a jelen finoman összefonódik, akár a hajnalban derengő köd Budapest ismerős utcái felett.
Gyermekkorom emlékei, a Bem Klub halvány fényei, az első, titokban lopott csók, az élőnek hitt örök boldogság és az első keserű csalódás. Mai napig élnek még a tanult dallamok, amelyek akkoriban belém vésődtek, de az is igaz, hogy mára egy-kettő halványulni kezdett. Örök kapaszkodóként, ott cseng bennem édesanyám simogató hangja, és óvó tekintete, édesapám bölcs szavai és szenvedélyes hegedűjátéka, a barátok heves diskurzus utáni felszabadult nevetése…
Ahogy telik az idő, egyre markánsabban és egyre mélyebben visszhangozva elevenednek fel bennem a történetek. A világ színpadain és a stúdióiban töltött évtizedek csak felerősítették bennem azt a megingathatatlan erőt, amely mindig visszahoz szülőhazámba. Ez a dal azokhoz is szól, akik útjuk során elveszítettek valamit önmagukból. Akik olykor még néha csillogó-villogó életükben is idegennek érzik magukat, de hisznek benne, hogy létezik hazatérés, megbocsátás, újrakezdés, és hogy a család, a gyökerek és a szeretet időtlen körforgása újra egésszé tehet mindannyiunkat.” - mondta Leslie Mandoki.
„A szülőhazám a lélegzetem. Anyanyelvem csendesen csordogál az ereimbem, azokban az erekben, melyeken radikális intenzitással áramlik át sok-sok élettapasztalat, még akkor is, amikor angolul írom a dalaimat, és németül az esszéimet, az anyanyelvem olyan, mint egy patak, amely sosem apad el, egy elveszíthetetlen pillanat, ami a létezésem fonalát szőtte és alakította. Ötven éve fájó szívvel kellett mennem, és sokáig nem térhettem vissza. Most, amikor tehetem, jövök, még ha nem is olyan gyakran, mint ahogyan szeretném. A szülőföldem a belső égboltom, a szívem egyik darabja, egy lobogó mécses, ami nem alszik ki soha. Minél távolabb kerültem tőle, annál közelebb és mélyebben élt bennem, emlékké érett és mítosszá lett, szinte szakrálissá.
Magyarnak lenni nem igazolvány kérdése, nem egy hivatalos formula, nem egy népszámlálási rubrika. Mindig is bennem élt a magyarság iránti szomjúság, az emlékekbe és örömbe rejtett melankólia, a gyönyörű nyelvben oldott identitás. A szülőhazám én magam vagyok, ahogy emlékezem, ahogy vágyakozom, és ahogy megmaradok olyannak, amit kimondani vagy megírni nem lehet, csak megélni. Mindig is büszke voltam, és vagyok a gyökereimre, hisz a magyarság nem egy télikabát, amit tavasszal beakaszt az ember a szekrénybe” – folytatta Leslie.
Augusztus 21-én a Budai Vár Szentháromság tere zenei emlékművé alakul, és egyetlen hangban olvad össze, mindaz ami a szabadságvágy örök üzenetét hordozza.
Leslie Mandoki és a legendás Mandoki Soulmates zenekara öt évtized bátorságát, hitvallását és diadalívként kiteljesedő zenei életművét ünnepli.
A koncert maga egy időtlen emlékezésből szőtt daltakaró, a szabadságra hangolt, élő zene bensőséges önarcképe, mely egyetlen este leforgása alatt öleli át öt évtized sodró eseményeit. Egy életpálya bontakozik ki benne, ahol a bátorság minden akkordja, a hit minden rezdülő motívuma, és a művészi hűség rendíthetetlen ritmusa egymásba fonódva emelkedik grandiózus történetté.
Leslie Mandoki históriája ott gyökerezik, ahol a szabadság szavát valaha csak suttogva merték kimondani, a legendás budapesti Bem Klub falai között.
Ez a különleges, szellemi menedék nem csupán koncerthelyszín volt, hanem a kreatív ellenállás és a lélekben feléledő remény bátor szigete a diktatúra dermesztő éjszakájában.
Barátaival is itt ismerkedett meg: Szűcs Lacával és Csupó Gáborral, akikkel együtt álmodták meg, majd határozták el, hogy szabad gondolkodásra, korlátlan alkotói-művészi szabadságra és cenzúra nélküli életre vágynak. Mindez azonban a hetvenes évek közepén, a diktatúra árnyékában elképzelhetetlen volt. Miután útlevélkérelmeiket sorra elutasították, úgy döntöttek, hogy 1975. augusztus 21-én, életüket kockáztatva, egy föld alatti alagúton át Nyugatra disszidálnak. A menekülésük nemcsak fizikai, hanem egyben lelki forradalom is volt.
A Bem Klubból induló út Leslie-t a világ legnagyobb színpadaira és a nemzetközi sikerlisták élére vezette, egészen az amerikai Rock ’n’ Roll Hall of Fame-ig. Mégis, minden dalában ott élnek ma is a gyökerei, barátságai és első zenei élményei.
„Évtizedeken keresztül nem írtam dalszöveget magyaru. Nem azért, mert nem szerettem volna, hanem mert mély, alázatos tisztelettel viseltettem e csodálatos anyanyelv iránt.
Olyan költőkön nőttem fel, mint Radnóti Miklós, Ady Endre, József Attila…, az ő örökségük, szavaik ereje és tisztasága előtt akkora tisztelettel hajoltam meg, hogy tudtam… ilyen ikonok és példaképek mellett az anyanyelvvel sosem szabad tiszteletlenül vagy könnyelműen bánni, különösen, akkor, ha angol és német nyelvi közegben alkotok.Mindig is Demjén, Dusán és Bródy voltak számomra a világszínvonalon túlmutató dalszövegíró példaképek.Ők nem csupán inspiráltak, hanem ők voltak azok is, akik a Találkozások (1997) lemez angolul írt dalait magyarra fordították, szívből, hűen és méltón. Egyedül az „Ahol születtem” szövegét írtam én magam magyarul, az eredeti angol szövegem nyomán ,és ez lett a legszemélyesebb vallomásom.” – Leslie Mandoki.
A világhírű Red Rock Stúdió immár több mint négy évtizede a zenei világ egyik leginspirálóbb alkotóműhelye, ahol a kreatív szabadság valósággá válik, és a műfajok, generációk, valamint kultúrák találkozása új, sosem hallott harmóniákat szül. Ebben a páratlan közegben született meg a Mandoki Soulmates, Leslie Mandoki irányítása alatt, világsztárok és legendák alkotói közössége, akik zenéjükkel hidat emelnek emberek, kultúrák és kontinensek között.
Leslie 1992-ben hívta életre a zenekart, amelyet nemcsak a stílus és a minőség iránti elkötelezettség, hanem a közös eszmék, az alkotás öröme és a megélt érzelmek kötnek össze. A Mandoki Soulmates hangzását olyan kiemelkedő művészek tették felejthetetlenné, mint pl. Ian Anderson, Jack Bruce, Al Di Meola, Bobby Kimball, Greg Lake, Chaka Khan, Steve Lukather, Till Brönner, Randy Brecker, Cory Henry, John Helliwell, Richard Bona… Mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy a zenekar minden fellépése egyedülálló élményt nyújtson. Zenéjük a mély tartalom, az igényesség és a művészi hitelesség szimbóluma.
2024-ben új korszak indult: megjelent az A Memory of Our Future konceptlemez, amely a jelen kihívásait és a közös jövő felelősségét szólaltatja meg. Az album a béke, emberség és európai egység zenei kiáltványa lett, ami világszerte a listák élére vezette őket. A szakma az év albumának választotta, és „a humanizmus himnuszaként” ünnepli.
A zenekart idén hangosan ünnepelték az amerikai Rock and Roll Hall of Fame-ben is, amivel újabb nemzetközi mérföldkőhöz érkeztek. Az A Memory of Our Future album, valamint a Mandoki Soulmates egész eddigi munkássága révén nevük örökre bevésődött a világ zenei történelmébe.
Augusztus 21-én a Budai Várban a szabadságvágy és az összetartozás ünnepe vár: a Mandoki Soulmates koncertje egyszerre jubileum és ajándék minden zeneszerető részére. Leslie bátorságának élő önarcképe, álmai és víziójának sikerei kelnek életre. Ötvenéves zenei útját, örök szabadságvágyát ünnepli a legnagyobb Soulmates-dalokkal, meglepetésekkel és felejthetetlen pillanatokkal.
Mandoki Soulmates – Megakoncert
Augusztus 21, este 7. BUDAPEST, BUDAI VÁR- SZENTHÁROMSÁG TÉR
“EGY RÉGI DALT DÚDOLVA
ITTHON VAGYOK ÚJRA
Fotók: Mandoki Soulmates
