|
|
|
Refr.
Itt a D. A. R. K.
$. I. D. E
Itt a D-A-R. K.
$. I. D. E Family!
Rap1 # Zazu:
Itt van most a téma, neked ez zúg,
Itt van most a rapper, Z. A. Z. U!
Amit mondunk, az nem kamu!
Engem nem lökhetsz félre, hisz nem vagyok én bábu,
Csak egy warrior, küzdök mindhalálig,
Azt, hogy meddig jutunk, majd elválik!
Törünk felfelé,(ah) megyünk előre,
Amíg a nevünk nem lesz a fellegekbe!
Dark$ide, sötét oldal a toppon,
Csak a zenéket írom, a szövegeket mondom.
A gondom, hogy nincsen pontom,
De védekezek ellenetek, mint a condom.
A fronton, már nincsen pardon,
Én és a csapatom magamat előre tolom!
És ha minket látsz, kiabáld,
Itt van a sötét oldal, Dark$ide!
Rap2 # Márky:
Ya, itt a Dark$ide, az én csapatom,
Oda baszom, a rímeket szarom!
A karomban tartom én ezt az egészet,
A karomon a D$, te meg csak nézed!
Ya Márky-Papa a sorokat rakja,
Mindenki bekaphatja, mindenkinek Fuck Ya!
Te meg csak nézel, mit akar ez a trió?
Itt ez a hiú fiú, neked csak ez jó!
Csak ez jutott, hogy aki mellettünk futott,
A Dark$ide mindenkit lehagyott!
Lefagyott a tekinteted, mikor engem látsz,
És kérdezed a spanodtól, ki itt ez a srác?
Nem vagyok én senki, csak egy szószátyár,
Aki prédikál és piál, egyszóval egy betyár!
Neked ez jár, nekem meg a tisztelet,
Ha nem tetszik hazaváglak, mint Sony Black!
Rap3 # Norb:
A nevem, a csapatom az életem,
Ez az ami számít énnekem!
Ha vétkezem, összeteszem én a két kezem,
Most én vagyok a sorban, én vagyok az, aki következem!
Teszem a dolgom, a sorokat mondom,
A darman playaz, az én csapatom!
A tisztelet az egyetlen alapszabály,
Meg, hogy tudjuk merre hány méter, ami közöttünk áll!
Nincsen köztünk capo, nincsen köztünk katona,
Mindenki jól tudja, azt hogy mi a dolga!
Ez egy igazi Darkman, ez a Bigman,
Nem egy Big Mack, hanem egy Darktrack!
Mint a crack, úgy odaverünk ezzel,
A színpadon állunk, te meg csak nézel!
A terület nem Compton, hanem Borsod,
Tetszik, vagy nem meg van írva a sorsod!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
