|
|
|
Te mindig adtál nekem és én elvettem tőled
Ez az élet rendje meglátjuk, hogy mi marad belőle
Talán meg tudnék élni a jóban és a rendben,
de nem tudom, hogy lehet e zajt ébreszteni ebben a csendben
Lelkem könnyű, mint a madár messze száll a szabad égen,
de a testem rabja a földnek, pont ugyanúgy mint régen
Nem várok már a csodákra nem várok már a fényre
Csak egy őszinte szóra, csak egy igaz ölelésre
Hogy lássalak mégegyszer, hogy halljam megint a hangodat,
hogy szomorú éjszakákon felidézhessem az arcodat
Hogy had nevessek újra, had töröljem el a könnyeket,
had éljem át még egyszer azokat a boldog éveket
Te vagy az egy, az egyetlenegy akiért élek
Akire ha ránézek tudom, hogy én is valamit érek
Te több vagy minden szónál, több vagy minden egyes tettnél,
de bármit tettem, mégis egyre távolabb mentél
Beszürkültek a színek, az érzések kiégtek
Minden szempárban csak Téged kerestelek, egyedül téged
De te nem figyeltél rám, mindig csak barátként szerettél
Bármit mondtam Neked, igazán komolyan sohasem vettél
Máig nem tudom, hogy mit rontottam el, mi volt a hibám
Miért nem hallgatták meg odafenn soha az imám?
Miért nem szerettél? Miért nem adtál soha esélyt nekem?
Miért kellett ennyire tönkretenni az életem?
De az álomnak vége, hiszen így nem lehet élni
Fel kell újra állni és tovább kell lépni
Bár tudom, hogy esélytelen vagyok és felemészt a holnap,
De Te bármerre is légy örökké szeretni foglak!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
