Előadó: | Riddler |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Riddler |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Bevezetés:
Ez a kereszt,ezek a gondjaim...
nem várom el, hogy megismerj
nem várom el,hogy megértsed őket
hogy miért csinálom az egészet,
és miért mondom el ezeket...
1:
változtam,ha azt mondták menj,én gyorsan távoztam
ha nem kellett volna,akkor is,de ezt már mondtam
többé nem szegülök ellen,mint a megfeszített Jézus
sem tett semmit,pedig tudta puszta akarata szétzúz
bármit,de nem számít, érzem végem elvesztem
és mégha nem is így van,de ezt hiszem,ez a keresztem
ezt viszem,el nem eresztem,rájöttem hogy ezt kerestem
akkor se adom fel,ha látom hogy lehetetlen
roppant súly mit vállaltam,most ez nyugszik a vállamon
de ez ajándék, túlnézek a puszta fájdalmon
leköpnek,megaláznak,de csak erőt adnak!
mert tudom visszajutok oda ahol a felhők vannak
mint az erdő a vadnak,kit ketrecbe zártak
sosem hajtom le fejem, ennek a világnak
bennem a hibákat felismertem,már mindent látok
mi valóban a gyűlölet,és mi csak színlelt átok
úgyhogy dobjátok rám nyugodtan,fogjátok rám, ezt is
ez a srác akkor is indul ha tudja jól hogy veszt is
a meccsen,enyém a hit,a tiétek örök szkepszis
titeket pont az küld le,ami engem felvisz
refrén:
ezek gondok,a keresztem,mit hátamon hordok
én választottam,nem kell segítség,mint egy szónok
mondom el a bánatom,nem várom el hogy megismerj,
nem várom el hogy megértsed,miért csinálom az egészet
ezek gondok,a keresztem,mit hátamon hordok
én választottam,nem kell segítség,mint egy szónok
mondom el a bánatom,nem várom el hogy megismerj,
nem várom el hogy megértsed,miért csinálom az egészet
2:
egykor tökéletes volt minden,talán már nem lesz soha
mára csak önsajnálat maradt meg még egy üres szoba
tele emlékekkel,de érzem eltévedtem,bolyongok
míg nem éltem át ezt,azt mondtam ezek bolondok
kik nem lépnek túl már,de ez másnak is fáj
épp ez a baj,elégszer mondtam,hogy még várj
de mire? nem tudom érdemes-e még szeretni másokat
ezt is egy barátom mondta,meg azt is hogy még változhat
a helyzet,az érzések,másban más értéket
keress,de vajon ez örökre így ért véget?
nem tudom,de azt igen,hogy nem akarok már bántani
senkit,főként nem a sötét mélybe rántani
ártani annak aki fontos,az idő pontos
de nem segít csak halványít,miért kellett pont most
konstatálnom,mintha rosszat álmodtam volna
hol találom meg azt mit keresek
ha azt sem tudom mi az,mint a gyertyán a viasz
úgy szilárdul meg minden,már az sem biztos,hogy mi igaz
refrén
3:
egyre több a féreg is, mind nyálkás csúszómászó
biztos lábbal taposok rajtuk,de még egy uccsó zárszó
ami illeti őket,mert sokat foglalkoztatott
aki szívná most a vérem,pedig holtan otthagyott
meghaltam,súlyos gondok szakadtak a nyakamba
téves úton haladva,maradtam itt csak magamra
számíthatok de rájöttem ez így jó
inkább 1-2 barát legyen,mint ezer álnok kígyó
tiltó mozdulatok,a hamisaknak piros lámpa
ami várja nálam őket,mert látom hogy csak álca
látszat ez,nem érdekel játszad csak a szerepet
úgyis meglátom hogy milyen vagy,és rajtad is jót nevetek
látszat ez,nem érdekel játszad csak a szerepet
úgyis meglátom hogy milyen vagy,és rajtad is jót nevetek
refrén
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM