|
|
|
| Előadó: | Magyar nóták |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gazdász gyerek
Sose kesereg.
Ott a lova,
Nagy a feje búsul eleget.
Ha a pénze fogy,
Gondol egy nagyot,
Ír haza a papájának
Egy képeslapot, hogy:
Te is voltál gazdász apám,
Jól tudod te azt,
Szerelemből nem élhet meg
A gazdász fiad.
S hogyha megbukott,
Mulat egy nagyot
Félrevágja üstökén
A gazdászkalapot.
Eldalolja: professzor úr
Mégis jól állunk,
Legfeljebb majd egy-két
Tárgyból pótkollokválunk.
Fő, hogy a babám
Szeret igazán
Lesz még nekünk az Alföldön
Akácos tanyánk.
Hogyha valahol,
Az Isten tudja hol,
Tanyát ver az öreg gazdász
Vígan így dalol:
Elsárgult a kukorica
Minden levele.
Véget ért az öreg gazdász
Vidám élete.
Hoci a pipát,
Meg a bőrkabát,
Mostmár aztán gazdálkodjunk
A rézangyalát!
Mert nincsen a világnak
Még olyan csodája,
Mint mikor a Keszthelyi gazdász
Felül a lovára.
Felül a lovára, rágyújt pipájára
A hétszentséges atyaúristen
is lemosolyog rája.
Lemosolyog rája, csókra áll a szája,
Hisz Jézus Krisztus is Keszthelyen volt gazdász,
fiatal korába'.
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás
