|
|
|
| Előadó: | Sub Bass Monster |
|---|---|
| Album: | Sub Bass Monster |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 3:18 |
| Szövegírók: |
Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) |
|
Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) |
|
| Kiadó: | Sub Bass Monster |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rap 1:
Furcsának tűnhet, de engem szinte büntet, amit látok,
Mindenütt csak álnok pacákokat találok.
A ma divatos dolgok, amitől mindenki „hú, de boldog!”
Csupán a kicsorbított becsületen esett foltok
Tárháza, százszámra gyártják a sztárgyárba,
Trónnak álcázva ültetik máglyára.
Élő adásba, hogy mindenki jól lássa,
Milyen a tündöklése, milyen a bukása.
-Hát ez óriási! - így szól a törpe,
Csak ezt látom ember, hiába nézek körbe.
Hiába mondom ágasodva: - Engem nem tör be! -
Egy kis hiba elég hogy bele dőljek a tőrbe…
Földre kerülve, leülve, majd elterülve,
Teljesen kimerülve, padlóra küldve.
Búskomoran nyugtáznám, ennyire tellett,
És kérdezném én magamtól: - Ember, neked ez kellet?
Refrén 2x:
Lehet, hogy szarsz rá, de lehet, hogy érdekel.
Kérdezel, na de senki nem felel.
Miért nem szólal meg, és miért hallgatott el?
-Hová tűnt Sub Bass Monster?
Rap 2:
Na kérdezem én tőled: - Ember, neked ez kellene?
Ne is válaszolj, az elmét repíti a jelleme.
Ha küzdene ellene, mint az hős Don Quijote,
A nagy szélmalomharcos, akiről nem tudják, hogy volt e…
Hát ennyi lettem volna, egy „Fából vaskarika”,
Egy kard és paripa nélküli „média dalia”?
Ki a TV-ben jobban fest, mint „Salvador Dalí”
És komolyabban bűzlik, mint egy tál ementáli
Beállni közéjük, „Áááá!” kösz ebből nem kérek,
Inkább a bölcsőmhöz csendben visszatérek.
Egy lépést hátrébb lépek és onnan nézlek
Miként adagolják be, az életed hogy éljed.
Na látod, ezt nevezem, egy ország nő fel ezen.
Ha a közönséget kérdezem, vagy csak lefelezem.
Akkor is csak nehezen teszem túl magam ezen,
És ezért tudom jól, hogy nekem másutt van a helyem.
Refrén 2x:
Lehet, hogy szarsz rá, de lehet hogy érdekel.
Kérdezel, na de senki nem felel!
Miért nem szólal meg, és miért hallgatott el?
-Hová tűnt Sub Bass Monster?
Rap 3:
Szóval itt ülök most, és csak nézem a sok … klipet.
Na hallod egyből meg is jön az ihlet.
Hogy mit tett a Média, a Zene merre tart,
A rádió kilőve, ők is ömlesztik a …
Zenét, a szerkesztőknek megkötik a kezét,
Hiába játszanák a számok frankó tömkelegét.
Hát ezért van az, hogy helyettem mást hallasz,
De ebből most lett elég, most már túl sok a panasz.
Nem kell Batman-jel az égen, néhány e-mail-lel beérem,
Ígérem, ha úgy ítélem felöltöm a vértem.
Bár nem első ízben, mégis teljes harcdíszbe vágva,
Sub Bass-nek ismét járni fog a szája…
Ha szorul is a hurok, de magamat kivágom,
Bár ez nem az én világom, és csak annyira kívánom
Mint egy sarki róka, ki a jég hátán is megél,
De egy állatkerti ketrecben számára sincs esély…
Refrén 2x:
Lehet, hogy szarsz rá, de lehet hogy érdekel.
Kérdezel, na de senki nem felel!
Miért nem szólal meg és miért hallgatott el?
-Hová tűnt Sub Bass Monster?
Outro:
Hé ember, te komolyan azt gondoltad, hogy abbahagyja?
Na ne… Hát ezt nem hiszem el, ennyire nem ismered?
Beszarás. Te tényleg azt képzelted, hogy ennyi volt?
Hogy vége? Hogy nincs több? Hogy elfogyott? Hogy kampec?
Hogy finitó? Hogy nuku folytatás?
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
