


| Előadó: | Sub Bass Monster |
|---|---|
| Album: | Sub Bass Monster |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 4:18 |
| Szövegírók: |
Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) |
|
Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) |
|
| Kiadó: | Sub Bass Monster |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Akár egy filmre úgy emlékszem, kis gyerekként régen,
Fogalmam se volt az élet milyen négy keréken.
Mégis néztem, s láttam, szinte faltam minden dolgot,
Ami a járgányokról szólt, haver én attól voltam boldog…
Szekereket szerkesztettem, mint afféle nebuló,
Autóból csapágy, csapágyból meg autó.
S a guruló csörgő-zörgő, ütött-kopott tákolmány,
Egy szál kormány nélkül, repített keresztül az utcán.
Ha zuhogott, ha fújt, az utak szélén ültem,
Autókkal ébredtem és autókkal szenderültem
Álomra, mert számomra csak a sebesség létezett,
S ha az ember már kiéhezett, mindegy milyen a gépezet
A cseles kis kéthengeres, frankón teljes gázzal
Szakadéknak hátszélben, két perc alatt százzal
Száguldott a szellők szárnyán,s bár a cél még távol
Cseppet sem érdekelt, hisz kárpótolt…
Refrén:
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…
Az első rally versenyek, „ej!” még annyi csodát,
A VFTS Ladák, és a kihegyezett Skodák
Sok fantasztikus típus, és rajtuk sok-sok logó,
És a mindenkit megfogó, spéci Koppány kipufogó
Hatalmas sár, vagy a por, ami száll,
Számtalan tajtékzó gépsárkány, kavicsokat dobál.
De mi csak ordítottunk mindent, mit a vezetésről tudtunk,
Vissza kettő, padló, vagy a nagy gáz, kis kuplung.
A futamokon felbuzdulva egyből irány a murva,
Csak hajtottuk a vasat, amíg még volt benn szufla.
Szegény istenadta, magát piszkosul elhagyta
Volt hogy befigyelt egy árok, vagy elénk ugrott egy padka.
Dobálta a seggét, nem volt bukócső mi megvéd,
Mindez még jobban felpörgette az ember kedvét.
Ilyenkor pár pillanatra, legbelül fel lángol,
És csak űzi, csak hajtja a…
Refrén:
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…
Önindító, egy laza gázfröccs,
A kipufogón keresztül adrenalin bombát lök.
Libabőr a kézen, és a szőrszálak a háton
Körülbelül úgy állnak, ahogy a lábam áll a gázon
Na ez az, amit szeretek, ha dolgoznak a szelepek
Ha az út kövére feszülve sikítanak a kerekek.
Ha a turbó vígan fütyörészve, vérvörösre izzik,
Ha a szuper nagyon ízlik, s ettől vadabb, mint a grizzly-k.
Csak repesztek, csak hajtok, mint egy bajnok
A külvilágot minden problémájával kizárják az ajtók.
Magam mögött hagyva, mind ezt a zagyvaságot
Szélsebesen hajtva, nincs ember akinek megállok.
Ilyenné válok a motorduruzsolástól,
A szúrós benzingőztől, az égett gumi szagától.
A süvítő széltől, az elsuhanó fáktól
Minden egyes száguldáskor rám tör a…
Refrén:
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…
Sebességmámor, mindenki ezzel vádol,
A kilométeróra is csak lehunyt szemmel számol.
A gumi lángol, az autó szinte táncol,
A lábam le nem száll a gázról…



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.