Későn fáj

Tudom, amíg csak lélegzem,
sohasem ülsz már mellettem,
soha nem ér el más az életben.

Széttört szívem
csak csendre várt
mikor hangod felkavart.
Jöttél, de én
nem hagyhattam,
hogy a csendet megzavard.

Őrült szenvedély,
mit nem éreztem még,
és te sem hittél rég.
Ó, hogy féltem én,
csak egy röpke percig tart
s te újrasebzel majd

Volt esély Volt egy éj
akkor még. Akkor még
S rég tudom: elmúlt álmom
az elmúlt percet
többé vissza nem kapom.

Tudom, amíg csak lélegzem, Rég elmúlt nyár
sohasem ülsz már mellettem, Későn fáj
soha nem ér el más az életben. Bánom már

Amíg a szívem féltettem, Rég elmúlt nyár
kezedet lassan ellöktem, Későn fáj
sohase bántam így még semmit sem. Így van már.

Utolsó lett
a pillanat,
mikor kérdőn néztél rám.

Most mért kísért
egy álomkép,
melyben épp úgy bújsz hozzám?

Őrült szenvedély,
mit nem éreztem még,
bár eltelt annyi év.
Kár, hogy féltem én,
hogy túl kevés lennék,
és nem maradhatnék…

Volt esély…

Lábas Viki profi tánccal lepett meg minket a Margaret Island új klipjében

A Senki nem felel c. dalukhoz forgatott klipben Lábas Viki énekesnő egy fiatal, profi kortárs balettáncossal, Vincze Lotárral mutatja be egy párkapcsolat dinamikáját.

A dalt élőben február 5-én, az Akvárium klubban hallhatja majd a közönség. KATT IDE!

A Margaret Island első táncos klipjének képi világát Szeleczki Rozália rendező és Czár Gergely koreográfus álmodta meg, amiben Viki nem félt kilépni a komfortzónájából: életében először kísérletezett a kortárs tánccal.

A klipforgatást megelőző próbafolyamat során Lábas Viki heteken át rendszeresen járt le a táncosok szegedi próbatermébe, elmondása szerint azonban minden perc megérte, rengeteget adott neki a közös tánc: “Bár mindig is szerettem táncolni, magam is meglepődtem, milyen óriási élményt szereztek számomra a hosszú próbanapok Lotárral és a koreográfusunkkal, Gergővel, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy amatőr létemre is szívesen fogadtak engem, és a legnagyobb türelemmel biztattak a nulladik perctől kezdve”, mesél erről az időszakról Viki. “Már nevetve emlékszem vissza az őrületes izomlázra, amit a 3-4 órás próbák után éreztem, most értettem meg csak igazán, mit jelent a ‘tetőtől-talpig’ kifejezés… Kemény volt, de nagyon szeretem a végeredményt. A tánc pedig valódi terápia volt számomra, imádnám, ha valamilyen formában be tudnám építeni az életembe a későbbiekben!”