|
|
|
|
|
| Előadó: | Pain |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szakács László Gyurik Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A tollam a lapon táncot jár,
Amiért írok most én, az a Szakítás!
Egyedül nehéz elviselni az elmúlást,
Lépj tovább, még akkor is, ha nagyon fáj.
Nézzél szembe az élettel,
Ne fojtsd a bánatotodat káprázó szerekbe.
Szép napok, szép szerelem percei,
Szép pillanatokat, nehogy elveszítsd.
Ne veszítsd el fejed, hiszen szíved ver,
Nem csak egy szerelem van az életben.
Szemedben a lány egy fényes gyöngyszem volt,
De nehogy megtévesszen, egy hamis csók!
Ő volt az első, de nem ő volt az utolsó,
Egy újabb szerelem egy határtalan érzést hoz.
Az idő, tudod mindent elrendez,
Ne sírj, van még remény a szívedben!
Refr.:
Remélem, a szívedig elértem,
A szakítás, tudod életed része!
Remélem, a szívedig elértem,
A szakítás, tudod életed része!
Oly sok szakítás, sok sírás,
Ú-ú-úgy fáj, már nem nem nem...
Nem, nem, nem álom már!
Volt sok szakítás, úgy forrong a nagyvilág!!!
Vissza gondolsz a lányra, a láng újra ég,
Feldobban a szív, úgy érzed, van még remény!
Csalódsz mert, szíve másért dobban fel,
Tárcsázod számát, a kagylót felveszed.
Bele szólsz: "Nélküled az élet rossz!",
Sóhajt egy lány, leteszi a telefont!
Búg a vonal, mégis bele szólsz,
Lehajtod fejed, szemeidből könny csorog!
Refr.:
A régi múlt, megtört engem is úgy,
De volt kéz, mi később értem nyúlt!
Én mondom, nem vagy egyedül,
Szerelmes lélek, ki menekül!
Hisz nem dől össze a nagyvilág,
Csak egy kicsit borúsabb lesz, nem vidám!
Szégyen lett, a lány élete,
Bárkinek oda adta magát, örülten!
De nem tudott tükörbe nézni, tudod te,
Nem voltam ott vele, a szíve nem felelt.
A tollam tintája, már vér vörös,
Az élet szinezte mesébe, nem az öröm!
Szemében az értelem, csillogás eltűnt,
Úgy éreztem a boldogság végleg megszűnt.
Nem adtam fel, mert ami engem nem emel,
Az nekem erőt ad, igaz hogy nyomot hagy!
Refr.:
Refr.:
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
