|
|
|
Ref: Tudom még Rám vársz, Te is arra vársz,
Az árnyékok mögött úgyis egyszer Rám találsz
Tudom még Rám vársz, Te is arra vársz
Az árnyékok mögött úgyis egyszer Rám találsz
Az ajtót bezárom, a magányt magára hagyom,
Nem változnak a napok, hát Én sem változom.
Az érzés is a régi, Benned újjá éled.
Azóta a fejemben őrzöm rólad a képet,
Amikor először megláttalak, olyan régen volt már;
Nem tudtam, hogy ki vagy, még csak hozzám se szóltál.
De teltek az évek, közös lett a sorsunk,
Átvergődtünk sok mindenen, bármi is volt a gondunk.
Aztán elágazott az utunk,
Mi mégsem szakadtunk el, hiszen összetartott valami,
Amit minden ember átél egyszer:
Ez mégis valahogy más volt.
A barátságnál több, de a szerelemnek kevés volt.
Vagy mégsem, talán nem voltak igazak az érzések,
Amik bennem égtek, mikor úgy éreztem.
Nap, mint nap elveszítelek téged.
De te mindig visszajöttél,
A hangoddal, a jellemeddel magadhoz kötöztél.
Most már nem lennék meg nélküled,
Egy lettem veled! A zajban és mindig tisztán hallom a neved,
És ha kinyújtom a kezem, érzem a te kezed,
És ha az ég felé nézek, tisztán látom a két szemed.
Ref. 2x
Látod, minket kísér a szél, mint lehulló falevelet,
Mintha liftben állnánk, s nem jön a következő emelet.
A járdákon sétálva érzem belül mélyen minden megváltozott
Semmi nem olyan, mint régen.
A félelem is kisebb az ismeretlentől,
Az újtól, az eddig fel nem fedezettől.
Álmokat vártunk, de már tudjuk, hogy nincsenek.
A tényeknek élünk, de én odaadom minden kincsemet.
Csak hadd lássam még egyszer az álmok hamis fényét.
A képzelet világában a boldogság reményét.
Mindent amiben gyerekfejjel hittem
Amiért feladtam volna az elveim, a lelkem.
Annyira szabadok voltunk régen egyszer
Úgy tudtunk szárnyalni, ahogy ma már senki nem mer.
Hittünk még egymásban, abban hogy szép lesz a jövő
És örökké fog tartani az együtt töltött idő.
De elmúltak az évek és én mindentől félek.
A változással új jön, de jót már nem remélek.
Én örökké szeretni foglak téged.
Mindegy merre jársz, és ha elvesztettél,
Az árnyékok mögött rám találsz.
Ref. 5x
Rám találsz, csak Rám vársz
Az árnyékok mögött Rám vársz, Rám találsz.
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
