|
|
|
/Eckü/
Hirtelen beborul az ég, mikor indulnod kell a dolgodra
Vigyázz nézzé’ hátra ki lehet a nyomodba
Villámok cikáznak, alig látsz a furcsa ködben
Bevallani nehéz de itt van valami a levegőben
Terjed a dögszag, rikácsoló hangokat kántálnak
Ismeretlen rémek, te meg elveszted a lámpádat
Szempárok figyelik a mozgásodat hajrá
Érzed a vesztedet csak lécci benne szarjá’
Majd elesel, többen megragadják a kezedet
Meglátod a fényt, mindenütt bűzös állattetemek
Levágják a csuklód, üvöltesz, még ordítsál
Szökni próbálsz, habár nem megy, de még élsz
Arcodba spriccel a vér, ez a tiéd
Nyakadon a fognyomok ez méreg mingyá’ véged
Több túlvilági lény kezd a beledből falatozni
Úgy döglesz meg hogy közbe’ fel se tudod fogni
Mi történt veled valójában ember….
Refrén /4x/
Lefekvés előtt néha gondolj erre olykor
De ne vedd túl komolyan me’ akkor betalál a horror
/Thoma/
Nyílik a boncolási jegyzőkönyv vérrel írott lapok,
Éjszakai műszak indul oszladozó hullákból facsarva szagot.
Kemény bűzzel áraszt el munkához látok,
Itt egy kéz ott meg egy láb a darálóba vágjuk.
Tömény zamatában serceg megroppannak az ujjpercek,
Halkan távoznak a földi maradványból szervek.
Hol-mi véres neked látvány, boncolásom késsel szabdallak,
Töretlen erővel ürítem ki a tartalmad.
Nyitva a húsbolt tepsiben fekszenek népek,
később kutyák elé vetnek szívetekből csemegéznek.
Emésztőgödörből kimert belsőségek csöpögnek,
Majd elfogyasztás után a vendégek jókat böfögnek!
Fantáziálhatunk villanyoltás után,
Ágyba bújunk félelmünknek legmagasabb létrafokán.
Kínos a szitu minden darabkád egy befőtt,
Mi csak élő húsba harapunk lefekvés előtt!
Refrén /4x/
Lefekvés előtt néha gondolj erre olykor
De ne vedd túl komolyan me’ akkor betalál a horror.
