|
|
|
| Előadó: | Harloch |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A gyűlölet vezérel, pusztítás él bennem
Ha te rosszra gondolsz, én segítek benne
Romlást hozok minden, minden földi jóra
Velem tart a Gonosz, a gyűlölet légiója
A gyűlölet ura lettem, a poklok tűzében fürdök
Ha nekem úgy tetszik, én tartok eléd tükröt
Megfertőzlek téged, a lelkedbe oltom vérem
Cserébe nem mást, csak a boldogságod kérem
Sötét éjjelen erdő felett az ősi Hold
Tiszta fényben fürdik az élő és a holt
Nincsen árnyékom, lelketlen halott vagyok
A Hold mossa belőlem a gyalázatot…
Fénytelen nappalon új erőre kapok
Hogyha nem vigyázol a lelkedbe marok
Szívedbe kést vágok, az életed tépem szét
Csak halkan súgod nekem: „Ó ne, ne, Széth!”
A fájdalmad látványa boldogsággal tölt el
Nem érzek szánalmat, csak nevetek, hidd el!
Gonosz lényem gyötör, bemocskolja múltad
A ködből születek, a homály elbújtat
Csöndes éjjelen egyedül a Hold alatt
A tisztességből bennem már semmi sem maradt
A Fény mossa lelkem, égő fájdalom bennem
Fáj, mert embernek kellene lennem…
Maga vagyok Széth
És nem hagyom, hogy élj
Megölöm a jót
Belédfojtom a szót
Gyűlöletben élsz
Senkitől sem félsz
Jó tanítvány vagy
De ez hidegen hagy
Lelkem fekete
A hazug szó ereje
Tart életben még
Szívem tűzben ég
Szemembe nézel
Gyűlöletet érzel
Ez volt a célom
Ez volt a célom!
A gyűlölet éveiben fájdalom él bennem
Ellened vagyok, bárcsak ne ezt kellene tennem
A torkodnak ugrok, gyűlölöm a hangod
Becsukom a szemem, de látom még az arcod
Én hozom el neked minden egyes napod
Hogy a Fényt láthasd, a véremet adom
Lehet, hogy ezt te nem tudod, nem látod
De átélem veled minden, minden álmod!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
