|
|
|
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Busta:
Én nem is értem az embereket, hogy vadulhatnak ennyire meg?
Akinek szent a család dolga, az miért van így megrohadva?
A saját vérét a kukába dobja, az ereket utána felvagdossa.
A kékfénybe bekerülhetsz, de soha Isten országába.
A fejemet lehajtom, inkább nem is nézek körbe.
Csak a depressziót látom, senki nem néz már tükörbe.
A fröccsök után a gyereked éhes száját vágod.
Ha nem terpeszt az asszony, azt is ingyen plasztikázod.
Hálás vagyok az Istennek, hogy erőt adott a szüleimnek,
hogy ők engem felneveltek, meg velem együtt az öcsémet.
Voltak nehéz időszakok, és a fogalmakkal tisztába vagyok,
tudom, hogy milyen egy igazi család és köszönettel tartozom.
És kifordul a gyomrom attól, ha azt látom, hogy minden passzol.
Mindenkinek rókát játszol, ez telik egy jó nagy fasztól.
A képmutató emberek belefulladtak a trágyába.
Mellettem ott lesz a fiam, lányom, a földbe tesznek egy ládába.
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Funk:
Rizikózik, aztán végül elnyomja a dekket.
Vérző szívvel nézi a kegyetlen nyelőgépet,
így egy havi keresetnek órák alatt annyi.
Hiszen a nyolcadik konyak után, könnyebb felejteni.
Záróra - szól a csapos,
egy szokásos trappos éjszaka.
Késő este öklendezve lép a lakásba.
Vacsora rotyog a rezsón, a maradék a fazék alján,
a tapétán cirkál a csótány.
Asztalon számlák, fedezetlen csekkek,
ígéretek, amiket nem követnek tettek.
Véraláfutás, zúzódás a kedves hitvesen,
csendesen a nyugtatóktól bóbiskol a fotelben.
Apuci szeme fénye tizenötöt töltötte,
tőle ötven évvel idősebb a partnere.
Nagyvonalú vele a ferdehajlamú szomszéd,
hörögve elégíti ki a nyugalmazott honvéd.
Az ártatlanság árát, egészségtelen erotikát,
a romlott romantika fogalmát kimeri meríteni.
Eltévedt pernye újabb lyukat éget a szőnyegen.
A másfél éves fiad magát látja a hypo-s üvegen,
ügyesen, a kupakot lecsavarja, felemeli, meghúzza.
Hangtalan sikolyát elnyeli a fürdőszoba.
Sarokban a terhek, elvetélt elvek,
korom a plafonon, füstbe ment tervek.
Otthon, édes otthon, szoba, konyha, garzon,
örökkön-örökké ismétlődő, véget nem érő sanzon.
A terror házának falai visszaverik a hangom,
otthon, édes ódon.
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Funk:
És hol isten, ott szükség nincsen.
Otthon, édes otthon.
Kamikaze!
Kettő - dupla nulla - öt.
Yeah...
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Neked már megvan az Animal Cannibals könyve?
