|
|
|
| Előadó: | Kamikaze |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Busta Funk Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Busta:
Én nem is értem az embereket, hogy vadulhatnak ennyire meg?
Akinek szent a család dolga, az miért van így megrohadva?
A saját vérét a kukába dobja, az ereket utána felvagdossa.
A kékfénybe bekerülhetsz, de soha Isten országába.
A fejemet lehajtom, inkább nem is nézek körbe.
Csak a depressziót látom, senki nem néz már tükörbe.
A fröccsök után a gyereked éhes száját vágod.
Ha nem terpeszt az asszony, azt is ingyen plasztikázod.
Hálás vagyok az Istennek, hogy erőt adott a szüleimnek,
hogy ők engem felneveltek, meg velem együtt az öcsémet.
Voltak nehéz időszakok, és a fogalmakkal tisztába vagyok,
tudom, hogy milyen egy igazi család és köszönettel tartozom.
És kifordul a gyomrom attól, ha azt látom, hogy minden passzol.
Mindenkinek rókát játszol, ez telik egy jó nagy fasztól.
A képmutató emberek belefulladtak a trágyába.
Mellettem ott lesz a fiam, lányom, a földbe tesznek egy ládába.
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Funk:
Rizikózik, aztán végül elnyomja a dekket.
Vérző szívvel nézi a kegyetlen nyelőgépet,
így egy havi keresetnek órák alatt annyi.
Hiszen a nyolcadik konyak után, könnyebb felejteni.
Záróra - szól a csapos,
egy szokásos trappos éjszaka.
Késő este öklendezve lép a lakásba.
Vacsora rotyog a rezsón, a maradék a fazék alján,
a tapétán cirkál a csótány.
Asztalon számlák, fedezetlen csekkek,
ígéretek, amiket nem követnek tettek.
Véraláfutás, zúzódás a kedves hitvesen,
csendesen a nyugtatóktól bóbiskol a fotelben.
Apuci szeme fénye tizenötöt töltötte,
tőle ötven évvel idősebb a partnere.
Nagyvonalú vele a ferdehajlamú szomszéd,
hörögve elégíti ki a nyugalmazott honvéd.
Az ártatlanság árát, egészségtelen erotikát,
a romlott romantika fogalmát kimeri meríteni.
Eltévedt pernye újabb lyukat éget a szőnyegen.
A másfél éves fiad magát látja a hypo-s üvegen,
ügyesen, a kupakot lecsavarja, felemeli, meghúzza.
Hangtalan sikolyát elnyeli a fürdőszoba.
Sarokban a terhek, elvetélt elvek,
korom a plafonon, füstbe ment tervek.
Otthon, édes otthon, szoba, konyha, garzon,
örökkön-örökké ismétlődő, véget nem érő sanzon.
A terror házának falai visszaverik a hangom,
otthon, édes ódon.
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
Funk:
És hol isten, ott szükség nincsen.
Otthon, édes otthon.
Kamikaze!
Kettő - dupla nulla - öt.
Yeah...
Gabó: (refrén)
Otthon, édes otthon,
véget nem érő sanzon.
A terror falai visszaverik a hangom,
otthon, édes otthon.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
