|
|
|
| Előadó: | Kamikaze |
|---|---|
| Album: | Tragikomédia |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 3:15 |
| Szövegírók: |
Busta Funk Lakatos Róbert Árgyó Péter Kordik Zsolt Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magic World Media Kft. |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Busta:
Héééj! Hölgyeim és uraim! Ez itt a Kamikaze 2-0-0-5.
Az a státusz, mikor a King Konggal indulok a hakniba,
a feszültséget oldjuk majd egy medencés partyba.
A Kamikaze keménymag, üvöltve tombolnak,
egyszerűen jól érzik magukat.
Az már státusz, ha elboltolok annyi lemezt,
ami kétszer annyit termel és egy következőt fedez.
Az a státusz, ha elszórom a pénzem,
amit a rappemmel kerestem és végre nem csak lestem.
Az a státusz, ha nem szabják meg nekem,
hogy miről beszélhetek, ha kedvem úgy tartja, az arcukba nevetek.
Státusznak veszem, illetve annak kéne vennem,
hogy bizonyos emberek, héjj, szóba állnak velem.
Az a státusz, ha milliókat kapok én a lemezeim után
és a barátaim ugyanazok mint amikor kezdtem.
Én ezt tartom fejben, ez a Kamikaze Zsolti,
ez a megfejtés rendben van.
Funk: (refrén 2-szer)
Volt idő, amikor legendává akartam válni,
de rájöttem, hogy ahhoz meg kell halni, mint Szécsy.
Inkább vagyok egy telepi senki,
aki valakinek a mindent jeleni.
Funk:
Néha eltűnődöm a téglán egy tőlem idegen érán,
a rénán a létrán, az üzleti szférán kit játszol?
Rambo-t vagy Utolsó mohikánt?
Mit csinálsz? Missziót? Hívd fel a Vatikánt!
Ott kezdődik a tré, hogy a beceneved bré.
Indigó, gentleman, portré, héj!
Kompromitálás, manipulálás legyen a te dolgod,
a te gondod amikor rádomlik a hip-hop templomod.
Na ki a real, a brill, a zill? Majd te megmondod!
Megy a graff, a rap, a scratch
és fejen forog a mentorod egyszerre.
Soha nem történt meg, olyan a szubkultúrád,
mint az entertainmented - kicsinyes.
Ebben a műfajban nincs karácsony, csak advent.
Aki 10 év után nem akar pénzt, az álszent.
Írtál egy szöveget és játsszák a Viván?
Simán elhiszed, hogy te vagy Szenes Iván.
Én magamon kívül senkit és semmit nem képviselek
érdekes, hogy a bugyor gatyából lett a népviselet.
Minden hibámat vállalom emelt fővel,
a gyűlölet tapasztalattá szelídül idővel.
Funk: (refrén 2-szer)
Volt idő, amikor legendává akartam válni,
de rájöttem, hogy ahhoz meg kell halni, mint Szécsy.
Inkább vagyok egy telepi senki,
aki valakinek a mindent jeleni.
Busta:
Sokkal többre vágyom, mint amit valaha elérhetek,
ha jót akartok nekem, tőlem semmit se kérjetek.
Egy álomvilágban élek, ahol megölnek a tények.
Mit akarok én Jeep-et? Csak egy porfészekben élek.
Itt jön megint a duma, hát hol a legjobb? USA!
Évek óta rólam szólna a strici kultúra.
Ambícióm az van, kitartás is van,
némi arcom is van, nem értem hol van itt a baj?
Funk:
A baj ott van, hogy nincsen rím!
Há-há-há-hááá, te mainstream,
rapper, ----- Mr. Busta, ----- P.I.M.P., motherfucker.
Unom, hogy bármit is csinálok belekötnek,
és ha nyújtom a kezem, beleköpnek.
Pont azok akik egységről papolnak,
légvárat vakolnak, spanoknak tapsolnak.
Túlértékelt, elfáradt bohócok megfejtik a rap-et.
Tisztelet a kivételnek!
Biiiiiiiiiiiiitttttttcccchhhhh
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
