|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Alias Pityinger fiúk |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 1:26 |
| Szövegírók: |
Baráth Gyula Pityinger Péter |
|
Pityinger Péter (Kicsi Dope) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Oh hát ne szeress engem te csacska nő, ha kedvesen dorombolok neked,
Mert holnap már hazug leszek cigány, vagyok.
Én csak lopok, ellopom szíved-szerelmed.
S holnap már mást lopok meg vele szétszórva a sáros útszélén emlékeidet.
Ma egy csókra, ölelésre tied vagyok, tied szám, szívem-farkam karom.
Oh de ne szeress engem te balga nő, mert mindezt én holnap másnak adom.
Ne szeress engem te holnapi baba, ne szeress engem te tegnapi kurtizán.
És te se szeress engem, kit ma ölel karom ne engem, szeressetek inkább valaki mást.
Ne higgy a bóknak te ostoba liba, hiszen csak édes kelyhed akarom
S ha beporoztam, mint méh a virágokat nem láthatod már csak távoli port még mi a faron.
Ne kérdezd soha, hogy szeretlek-e téged ma igen mondok de, holnap tagadom.
Mert csókra, szerelemre születtem én a föld összes nőét ölelni, akarom.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
