


| Előadó: | SkeletonWorms |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Élt egykor egy hős lovag Braxiusnak hívták.
Kalandjait krónikások, oly sokszor megírták.
Dalnokok és bárdok Róla énekeltek,
Udvarnépek, szolgák is csak suttogva beszéltek.
Akár egy medvének, oly erős volt a karja,
Benne hű társát, pallosát forgatja.
Remegett a büszke föld, amerre csak ő járt,
Ő nehéz vértjében élő még nem tett kárt.
Ám egykor, mikor Braxius a Holt Erdőbe tévedt,
Árnysereg támadt rá, melyben nem volt élet.
Hiába forgatta az híres, nagy pallosát,
Nem bírt vélük, s úgy tűnt, hogy elveszté a csatát.
Braxius már megannyi súlyos sebből vérzett,
Mikor az Nagy Isteneknek szeme reá tévedt.
Látták a nagy küzdőt, mily erővel vív harcot,
Tiszta szívvel s bátran, edzett lelkű Bajnok.
Nagy Istenek áldása ragyogott fel kardján,
Minden vérpatakzó seb zárult testén s karján.
Kékes fényben izzott a hős-bús lovag vértje,
Ölte az szörny-árnyakat, ahol is csak érte.
Mire az Arany-Nap feljőve az égre,
Mind az gonosz Árnyakat felhányta kardélre.
Hálás imát mormolva most esett csak térdre
Hangosan széllel szálla az Istenek kedvére.
Így történt, hogy Braxius a Holt Erdőbe tévedt,
Sok sebétől, majdnem teljesen kivérzett.
De az Nagy Istenek már őt is pártfogolják,
Mindent látó szemmel kísérik vándorútját.
Régóta járja már e Bús Lovag a vidéket,
Sok csatát megvívott láta gonoszt s szépet.
Asszonynépek éjjel csak álmodhatnak véle,
Mind szívesen beköltözne lovagunk szívébe
Ám az Nagy Istenek áldása átok is egyben,
Mert nem részesülhet Braxius az női kegyekben.
Harmatos kebel láttán arca máris veres,
Így asszony helyett inkább kalandokat keres.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.