|
|
|
| Előadó: | Credo |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Verebes Ernő |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mennek
Haladnak hosszú sorban
Vissza
Autón traktoron vagy gyalog
Egyre délcegebbek a fák
Hevesebb a szél
A messziről vicsorgó karszt vacog
Mennek
Vissza ugyan hová mehetnének
Népek éltek erre
Emlékük ha megkopott is
Mintha léteznének e bősz árnyalakok
Kakastejjel karvalymájjal
Megújhodott szittyákat visszaváró
Tünde érzemények
Árnyalatok
Hol is élhetnének
A Dél-Alföld délben tenyérnyi tükör
Délibáb-lángok üszke
Hol Európa hentereg nyaranta
Magához inti büszke udvaroncait
És keblére vonja
Igézi
Itt volt az ígéret földje
Amint azt most is ígéri
Azóta beborult
Eső ritkán esik
Csak vadbőrök bomlanak
Ha néhai pannon tengerészek
Vitorlát bontanak
Amúgy sok a belbeteg
Idült a nátha
Elagg a nemtő
A szív és a mentő szirénaszóra fakad az ünnepre is csendes utcán
Pedig közel a Balkán
Csak a temető
S az ihlet nő egyre
Hátha így könnyebb
Kimondva
Ezáltal feloldva
Feloldódva újabb hangnemekbe
Dal tévelyeg szomorú vasárnapok között
Délszaki kincs
Hantoknak lakói fölött permetez örök harmóniákkal
Talán életre kel egy talajminta
Rajta hóvirággal
De végtelen az álom
S ha ezt is elveszik a vámon
Már elalvás sincs
Sarcnak pedig marad a hozzáférhető szegénység
A Nincs de nem is bánom
Határon túlról időn túlra
Libben a képzelet oltotta túra
Szekéren kordén vagy gyalog
S ahol a batyuban is a határ van
Ott az őshazában vagyok
Meggondolatlan kilakoltatás volt az útra szólítás
Elhajított bumerángként hajlott a visszajövő
Süvítő önuszítás
S úton minden feljövő
Három a magyar igazság
A ti csontjaitokban is őskajánok
Három királyfi indult egyikük legkisebb
Három tenger mosta partját fél országnak
Kislányból is három a negyedik legfrissebb
Egyedül ő lett jó leányanyának
A kívánságok meg
Szám szerint hogy mennyi...
Beteljesülnek majd
Csak messzire kell értük menni
Billeg ráng a rend
Fordult az árapály ahogy a bölcső megbillent
Etelköz elvetélt
A Kánaán teje-méze visszafelé csordogál
A hegyek felszívódtak
S hegesedve szorít a mezsgye tenyérnyi lápost
Gyerekkoromban erről sokat meséltek
De mi akkor régen történt volt szent és halálos
Rügyként pattant
Üdén bomlott
Még hamvában is edzett volt a majdani virág
A Nemzet
S ahogy a rémálom virradatával
Most úgy olvad eggyé a Dél-Alföld Magna Hungáriával
Felderengenének a féltéstől
Ha a kékségtől látni lehetne
Vagy mert tényleg szépek
Hazák a magasban
Ahogy az eget osztják lihegve
Pedig lenn a csataláncban
Mindössze néhány család van
Még nem otthon
Már nem az őshazában
Csak egy közös síkon feledve
Juhodott szittyák
Itt-ott ingón
Mennek mendegélnek
Egy Magyarország felé
Megtörött porondon
Megtörve - lebegve
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
