|
|
|
(Éyyo YES-YES) látom kategorizálsz má megin'
A vérem felforr egyre csak durvábban kering
Reppem befűt, tőled meg hallom megin' nagyképű fasz
DE a Pier beint, verbál büntetlek Simán jó lesz Az.Meg
Te is tudod,mi lesz később
mindenki változik, köztük én is, egyrecsak mégtöbb
Energiát, időt áldozok, hogy rendet tegyek a fejekben
Fogalom tárad bővítem, nevemet innentől jegyezted
(YA) itt mindenki iszonyat ríl dobjál píszt, vessél keresztet
A múltad mindent elárul, értelmetlen bármi cselekedet
Sokszor kértem, fejezd be, süket fülekre talál mondandóm
A hanganyag kötelező, tanító jelleg szerezd be
Me' állítólag jah, nagyon okos vagy, pedig csak egy kurva nagy senki a szememben
Mert ha nem vagyok ott csak akkor és másnak mondod nekem nem
Nincs hozzá merszed ezé fejedet venném, lenyelnélek keresztbe
Gyenge falat vagy számomra,Nevem csak átkozzad,
így jobban emléxel, jövök majd minden álmodban
Visszatérek, nem lesz ez olyen eccerű számodra
Kisértelek, ettől úszik majd minden percem mámorban
Rádszámoltam, kiestél a játékból
Mehetsz a többi vesztes közé, pedig kezdetben jó szándékból
tettem minden, de belém harapott ez a vadregényes világ
Nem nézhetem ezt karbatett kézzel felismetrem minden hibám
Refrén
Vesztettem , és mégis én állok a dobogó legfelső fokán
Az élet nem áll meg szépen megy tovább, gyüjtögeti áldozatát
Felűlbírálhatatlan, csak nekem sikerült
Mert gyenge zárak őrízték, így a titok mindig kiderült,
Elhidegült körülöttem minden, már a szivárány színei is szürkék
Ilyenné tettetek emberek, kiket állítólag angyalok szűlték
Az akadályok szépen szűrték a gyengéket, ÉN
Egyedül maradtam, és állítólag vesztettem
A továbbiakban,(jah) játék határok nélkül
Én játszom, te meg szépen nézed, ahogy épül
Az én kis saját világom, megdönthetetlen birodalom(jah)
Az város összefogja, Nyugati lírika, telepi irodalom
A panel védő szentje, aurámat óvja
Magunknak hajtunk, egy közösségben páran itt már évek óta
Kikben megvolt a tűz az maradt, a gyengéknek kalap,kabát
Kikben megvolt a hit és segített, nekik tisztelet ez kijár
De térjünk vissza, mert ez mind szép és jó
Elméletileg működik, gyakorlatilag, mindenki utolsó tahó
Módjára viselkedik, ezt már kezdem megszokni
Faszom tele van, minden szarrágó csak ugat, ideje változni
Refrén
Vesztettem , és mégis én állok a dobogó legfelső fokán
Az élet nem áll meg szépen megy tovább, gyüjtögeti áldozatát
Felűlbírálhatatlan, csak nekem sikerült
Mert gyenge zárak őrízték, így a titok mindig kiderült,
Elhidegült körülöttem minden, már a szivárány színei is szürkék
Ilyenné tettetek emberek, kiket állítólag angyalok szűlték
Az akadályok szépen szűrték a gyengéket, ÉN
Egyedül maradtam, és állítólag vesztettem.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
