|
|
|
Álomra hajtom fejem, tiszta békére vágyva
De újra a temetõbe hív magányos kedvesem álma…
Ugyanaz a békés temetõkert, mi oly kedves nekem
Mégis úgy érzem, ma éjjel az ördög kenyerét eszem
Szemeim elkapják tekinteted, ahogy lelkemmel játszva
Elillansz a hófehér tereken át
Ma éjjel illatos a tested
Holnap az utolsó tûzkeresztség vár…
Nézd, megint gyermekek vagyunk
Nézzük egymás ránctalan arcát
Úgy várva a boldogságra, akár a félelemre
Együtt élve át a fekete romantikát
Rejtõzzünk el a fény elõl
Fussunk a szomorú parkokon át
Együtt várva az utolsó télre
Átélve a fekete romantikát
…És lassítsuk lépteinket, ha érezzük már
Az elmúlás emlékmûvének hûvös kõ-illatát
Együtt várva a gyönyörre, vágyva a félelemre
Együtt élve át a fekete romantikát
A ravatalra fektetlek halkan
Ma éjjel legyél velem még
Szent áldozatunkra kél a hajnal…
Misztikus tüzünk…
…Örökké ég…
