|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Alias Pityinger fiúk |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 7:22 |
| Szövegírók: |
Baráth Gyula Pityinger Péter |
|
Pityinger Péter (Kicsi Dope) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Verembe zárva, mint megannyi árva, szívünket marja láz.
Előttünk-utánunk kattognak zárak, s iszony karma aláz.
Pőrénket sápadtra szíja a fal, s a magány mi leigáz.
Dáridós innep itt nem terem, vagyunk mi vert sereg,
Haragunk rág, iszonyún fáj, éjbe könnyünk pereg.
Áldatlan sóhajink tabu, a szörnyűség lehe.
Halál kígyója szorongat, a csontoskezű király,
A rab borzad, morzét kongat, s csak csövek sztakatolák.
Ha sok bűnös elkárhozott lélek, segítségért kiált.
Sárga arcunkon a gyötrelem kínzó álarca ráng.
Mosolyunk, is mint viccsor, torz, halotti benne a báj,
Pokoltüzén égünk mind el, minket elhagyott mindenki már.
Akár a holt, oly a szenvedő, így jár-e torz koron,
Az emberben ölni, mi még marad, amit istentől hozott.
Mert nem lehet több a rab, csak húsdarab, amit a vasbeton körbefon.
Vigyáznak itt piti tolvajt, finom ujjú zsebest, olyt ki onta testvéri vért,
Más asszonytól késsel kért kegyet, s van ki bankba koltal menné,
Hogy pénze számtalan legyen, s van diplomás furfangos csaló.
Szülész, ki magzatot ölt, hízelgős cukros öregúr, más csontot, ajtót tört.
De most mind itt, itt senyvedé, itt, hol bezárul a kör.
Létünk csupán kartoték adat, nevünk néhány szám.
Hangoskodni azt nem szabad, csend itt, azaz aranyszabály.
S igaz is csak egy leheten, az meg kulccsal, s bottal jár.
S gőgösen lépdel a direktor, aki mindenbe lel hibát.
Néki semmi nem jó, nem tökéletes, őt féli rab, féli porkoláb.
S jaj annak kire haragja gerjed, hát nem hull bocsánatán.
Vad csengő morog, az ideg borzong, riadunk négy óra tájt.
Fekhelyünk lószőr, durva pokróc pribékünk celláról cellára jár,
S rárivall arra, ki fejrészén fordul, vagy szendereg tovább.
E komor, bús nép csendesen tesz-vesz, jár a láb a kéz.
A szív is csak halkan szenved, ahogy sodródunk poklunk vizén,
Vitorlánk rongyleple bomlik örvénylő tengerén.
Így készül ez álmos sereg, sírból másztunk ki tán.
Foszló bakaruháink alatt még mind alszunk,
Ámbár, mint űzött szellemraj, vonalalakzatban halkan, masírozunk tovább.
A gyárudvar sípolása, a tudatalattinknak üzen,
Ím, e tátott undorító száj, úgy hívják, üzem.
Felébredünk, s belépünk rajta, falánk, torz sírkamra lelkünk zabálja meg.
Pálfy úr, ő ki itt igazgat, nagyhatalmú úr,
Ezer varrótű az agynak olyan, ha hozzád vonul, föléd hajol,
S ha rossz a napja, roppant tagolt mozdulattal, bilincséért nyúl.
Megállhatatlan, mint szorgos méhkatlan zúg, zakatol az üzem.
Olló csattog, varrógép morrog, ki lankad, azért fegyőr üzen.
Ajkába harap hajtván a rab inkább, mint fogdára megyen.
Mert ott bot korbácsa hullik rá, hisz a kény itt az úr.
A gyenge, felmetszi az erét más szívre, tüdőre szúr.
Aj szívünkön lobog pokoli máglya, melyet az iszonyat lángja gyújt.
Ittunk hipót, nyeltünk vasat, szabdaltunk eret.
Ki, mert elhagyta asszonya ki, mert a tébolyt nyert rajt teret.
Ki, mert összeroppant, kit a társ nyomorgat, így tesz a szétzúzott ideg.
Egy óra a levegőn, naponta még mi jár, az udvar közepén e had, kört körre jár.
Szót nem ejtheténk a társsal, köreink ötös sorokba zárva, nékünk ez így dukál.
Itt mindenki mindig éhes, megannyi korgó has, csajkáink alján hígan lötyög a belemért adag.
Őrszem áll az étek fölött arcán dagadt kaján öröm, porcióból farag.
Verembe zárva, mint megannyi árva, szívünket marja láz.
Előttünk-utánunk kattognak zárak, iszonyú karma aláz.
S miként telnek egyre az évek, úgy temet el minket a világ.
Így tel a nap, sors sorsba kap, elmúlik sok-sok év.
A zárkák koszos, nyirkos falán, amit falba vés a kéz,
Mint krónikás őrzé, ki erre járt, hogy szerette kedvesét.
Az én időm kitöltve már, más tiktakra jár.
Mégis, lelkem van úgy, hogy vissza-visszajár.
Mer nyomtalan nem múlhaték el, mi engem ottan várt.
Jótékonysági árverésen került kalapács alá a Radnóti Színház számos emblematikus kelléke, amelyeket Kováts Adél, a színház igazgatója adott át a szerencsés licitálóknak. A befolyt összeggel három civil szervezet munkáját segítik, akik összesen 1,5 millió támogatáshoz jutottak így, a Radnóti jóvoltából.
Kováts Adél színházigazgató az árverésen
Az emberség kellékei sikerét mi sem jelzi jobban, hogy a kellékek többsége a kikiáltási ár duplájáért kelt el.
A legmagasabb áron A gondnok című előadásban szereplő aranyozott Buddha szobor kelt el, de szintén rekordáron vitték el az Ádám almái Lambert macskáját Csomós Mari szövegkönyvével együtt, az Alföldi Róbert által a III. Richárdban viselt jobb kéz-sínt és koronát, valamint azt a sok előadást látott színházi széket, amely 35 éven keresztül állt a Radnóti szolgálatában.
Az Alföldi Róbert által a III. Richárdban viselt jobb kéz-sínt és korona új gazdára talált
Az átadón Kováts Adél, a színház igazgatója minden licitálónak megköszönte, hogy a gyűjtés által hozzájárultak azon társadalmi felelősségvállaláshoz, amelyet a Radnóti Színház az előadások játszásán felül is cselekszik és képvisel. Az online aukció, amelyben „a színházi kellékek az emberség kellékeivé váltak” a Radnótival már két éve együttműködő Publicis Groupe ügynökséggel közösen valósult meg. Ennek köszönhetően
a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, az Utcáról a Lakásba Egyesület és az InDaHouse Egyesület összesen 1,5 millió forint támogatáshoz jutott.
Ahogyan Kováts Adél fogalmazott, „ezek az egyesületek azokat az ügyeket képviselik, amelyek az Én, Daniel Blake-ben is megjelennek. Az előadás tűpontos látleletet ad a társadalmunkról, és megható módon foglal állást a társadalom perifériára szorult emberek szolidaritása mellett.”
Jobbra az A gondnok című előadásban szereplő aranyozott Buddha szobor
Nagygyörgy András, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke elmondta, hogy az áruházaktól, vendéglátóipari egységektől naponta 28 000 kilogramm étel kerül hozzájuk, amelyeket még aznap eljuttatnak az ország 400 különböző pontjára más szervezetek bevonásával. Kiemelte azt is, hogy az aukción befolyt összeg több mint 4000 csomag élelmiszer célba jutását teszi lehetővé.
Az Utcáról a Lakásba Egyesület képviseletében Rácz Viktória kommunikációs és adományszervezési koordinátor és Orosz Annamária szociális munkás volt jelen az eseményen. Az egyesület 13 éve foglalkozik azzal, hogy Magyarországon minél több ember lakhatását biztosítsa: a hajléktalanságban élőket szociális bérlakáshoz, a szociális szegénységben élőket pedig megfizethető lakhatáshoz juttatják, valamint segítenek nekik a munkakeresésben és -vállalásban. Emellett elindítottak egy menekültprogramot is, amelyen keresztül az ukrán háború eszkalálódása óta több mint 800 személyt támogattak.
Jót tettek és boldog tulajdonosokká váltak
A 2014 óta működő InDaHouse Egyesület alapító elnöke, Benkő Fruzsina a tevékenységük kapcsán elmondta, hogy
borsodi aprófalvakban, mélyszegénységben élő cigánygyerekeknek tartanak foglalkozásokat, akiket egészen a tanulmányaik befejezéséig támogatnak, figyelemmel kísérnek. Szervezetük abszolút a társadalmi szolidaritáson alapul, működésüket az adományok és az önkéntesek munkája segíti.
Végezetül kifejezte háláját, hiszen tudja, hogy a színházak is nehéz helyzetben vannak, ennek ellenére a Radnótinak mégis sikerült megtalálnia a kreatív módját, hogy „a semmiből teremtve adjon jelentős összeget három szervezetnek is.”
Fotók: Radnóti Színház
