|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Alias Pityinger fiúk |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 7:22 |
| Szövegírók: |
Baráth Gyula Pityinger Péter |
|
Pityinger Péter (Kicsi Dope) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Verembe zárva, mint megannyi árva, szívünket marja láz.
Előttünk-utánunk kattognak zárak, s iszony karma aláz.
Pőrénket sápadtra szíja a fal, s a magány mi leigáz.
Dáridós innep itt nem terem, vagyunk mi vert sereg,
Haragunk rág, iszonyún fáj, éjbe könnyünk pereg.
Áldatlan sóhajink tabu, a szörnyűség lehe.
Halál kígyója szorongat, a csontoskezű király,
A rab borzad, morzét kongat, s csak csövek sztakatolák.
Ha sok bűnös elkárhozott lélek, segítségért kiált.
Sárga arcunkon a gyötrelem kínzó álarca ráng.
Mosolyunk, is mint viccsor, torz, halotti benne a báj,
Pokoltüzén égünk mind el, minket elhagyott mindenki már.
Akár a holt, oly a szenvedő, így jár-e torz koron,
Az emberben ölni, mi még marad, amit istentől hozott.
Mert nem lehet több a rab, csak húsdarab, amit a vasbeton körbefon.
Vigyáznak itt piti tolvajt, finom ujjú zsebest, olyt ki onta testvéri vért,
Más asszonytól késsel kért kegyet, s van ki bankba koltal menné,
Hogy pénze számtalan legyen, s van diplomás furfangos csaló.
Szülész, ki magzatot ölt, hízelgős cukros öregúr, más csontot, ajtót tört.
De most mind itt, itt senyvedé, itt, hol bezárul a kör.
Létünk csupán kartoték adat, nevünk néhány szám.
Hangoskodni azt nem szabad, csend itt, azaz aranyszabály.
S igaz is csak egy leheten, az meg kulccsal, s bottal jár.
S gőgösen lépdel a direktor, aki mindenbe lel hibát.
Néki semmi nem jó, nem tökéletes, őt féli rab, féli porkoláb.
S jaj annak kire haragja gerjed, hát nem hull bocsánatán.
Vad csengő morog, az ideg borzong, riadunk négy óra tájt.
Fekhelyünk lószőr, durva pokróc pribékünk celláról cellára jár,
S rárivall arra, ki fejrészén fordul, vagy szendereg tovább.
E komor, bús nép csendesen tesz-vesz, jár a láb a kéz.
A szív is csak halkan szenved, ahogy sodródunk poklunk vizén,
Vitorlánk rongyleple bomlik örvénylő tengerén.
Így készül ez álmos sereg, sírból másztunk ki tán.
Foszló bakaruháink alatt még mind alszunk,
Ámbár, mint űzött szellemraj, vonalalakzatban halkan, masírozunk tovább.
A gyárudvar sípolása, a tudatalattinknak üzen,
Ím, e tátott undorító száj, úgy hívják, üzem.
Felébredünk, s belépünk rajta, falánk, torz sírkamra lelkünk zabálja meg.
Pálfy úr, ő ki itt igazgat, nagyhatalmú úr,
Ezer varrótű az agynak olyan, ha hozzád vonul, föléd hajol,
S ha rossz a napja, roppant tagolt mozdulattal, bilincséért nyúl.
Megállhatatlan, mint szorgos méhkatlan zúg, zakatol az üzem.
Olló csattog, varrógép morrog, ki lankad, azért fegyőr üzen.
Ajkába harap hajtván a rab inkább, mint fogdára megyen.
Mert ott bot korbácsa hullik rá, hisz a kény itt az úr.
A gyenge, felmetszi az erét más szívre, tüdőre szúr.
Aj szívünkön lobog pokoli máglya, melyet az iszonyat lángja gyújt.
Ittunk hipót, nyeltünk vasat, szabdaltunk eret.
Ki, mert elhagyta asszonya ki, mert a tébolyt nyert rajt teret.
Ki, mert összeroppant, kit a társ nyomorgat, így tesz a szétzúzott ideg.
Egy óra a levegőn, naponta még mi jár, az udvar közepén e had, kört körre jár.
Szót nem ejtheténk a társsal, köreink ötös sorokba zárva, nékünk ez így dukál.
Itt mindenki mindig éhes, megannyi korgó has, csajkáink alján hígan lötyög a belemért adag.
Őrszem áll az étek fölött arcán dagadt kaján öröm, porcióból farag.
Verembe zárva, mint megannyi árva, szívünket marja láz.
Előttünk-utánunk kattognak zárak, iszonyú karma aláz.
S miként telnek egyre az évek, úgy temet el minket a világ.
Így tel a nap, sors sorsba kap, elmúlik sok-sok év.
A zárkák koszos, nyirkos falán, amit falba vés a kéz,
Mint krónikás őrzé, ki erre járt, hogy szerette kedvesét.
Az én időm kitöltve már, más tiktakra jár.
Mégis, lelkem van úgy, hogy vissza-visszajár.
Mer nyomtalan nem múlhaték el, mi engem ottan várt.
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
