|
|
|
Emberek kik remélik az életet,
De nem élik az életet,
Mert nem élhetnek életet,
Csak kívánják a fényeket,
Nem látják a lényeget,
Csak számolják az éveket,
De nem mutatnak érveket.
Ellenetek érv lehet,
De nekem ez nem lételem,
Életem a létem
és a nagy keleti kényelem,
Nincsen bennem félelem,
mit ellenetek képezek,
De ezektől a képektől
most beindul a gépezet.
Van aki elolvassa
és valaki csak nézeget,
Tanuld meg a titkomat,
és meglátod a kék eget,
A emlék amely múlik,
a jövő amely integet,
A kéz amelyik ringat,
és a kéz amely majd eltemet.
Ha nem ereszt a múltad,
de a valóságot éhezed,
Tedd azt amit kell,
különben nézheted a végzeted,
Dél-nyugat vagy Dél-kelet,
az irány mindig cél lehet,
Soha ne lépj túl,
különben eltemet a képzeted.
Egy dolog amit átélek,
egy újabb amit képzelek,
És nem kell ahhoz segítség,
hogy szemek nélkül nézzelek.
Nem bízhatok senkiben,
hisz senkit le nem pénzelek,
Nem kell aki túl flegma,
és nem kell aki érzeleg.
Gyűlölöm az álmokat,
de tetszik aki képzeleg,
És épp ezek az érvek,
melyek mutatják a lényeget.
Hát tapossunk a gázba,
és vágjuk el a fékeket,
Szeretem a zöldet,
sárgát, pirosat és kékeket.
Rajongok a rondáért,
és megvetem a szépeket.
Lelked páncéljába
szövegemmel vágok lékeket,
Ékeket ne keress bennem,
nem találsz. Csak fényeket,
A lélek furcsa fintora,
hogy íj szavakat képezek,
Hogy jól lakottam éhezek,
hogy nagy dolgokat képzelek.
De eljön majd a nap,
amikor Velem együtt nézheted, ha élvezed!
Refrén:
Oh, Istenem segíts rajtunk, nyújtsd vigaszt a szenvedőknek,
Tartsd a gonoszt távol tőlünk, bocsáss meg a vétkezőknek...
Lelkemnek nem kell élelem,
táplálékom a félelem,
Törvények melyek közre fognak,
szavaimmal szétvetem,
Mert életem egy lételem,
mert fordulóhoz érkezett,
Hát büntessük ki jó volt,
jutalmazzuk ki vétkezett,
Így elpusztul a gyarló,
ki örökké csak kérkedett,
De túl éli a jó,
aki a szavakkal vetélkedett.
Az utam mélyből csúcsra tör,
de nem vagyok elégedett,
Mondd hol a többi száz,
akit a cenzúra megégetett,
Oly sok eszme megéghetett,
pusztítva az szemléletet,
De gonoszok, nem győzhetik
le bennem e szent életet.
Mértékeket nem ismerek,
csak emberi értékeket,
Értékelem a röntgen leletet,
és a vérképeket.
A kor szelleme kiölte
belőlem, a szépérzetet,
De érzem, hogy a szépet védeni,
nekem még cél lehet.
Ha nem érted mit kódolok,
arról senki nem tehet,
De senkinek nem hódolok,
ki megmondja, hogy mit lehet.
Ha másokat utánzol,
az lehet szép vagy végzetes,
Az én stílusom emberi,
így a megoldás képletes.
Vagy megérted, vagy nem,
de el nem felejted, ez érdekes.
Nem mérhetetlen értelem,
csak Oscar-díj, de hétszeres.
Ez vagyok én, a Kis Nagy Ember,
Nem apró, de termetes,
Egy természetes hip-hop elem.
T-KYD a rap szerzetes.
Refrén:
Oh, istenem segíts rajtunk, nyújtsd vigaszt a szenvedőknek,
Tartsd a gonoszt távol tőlünk, bocsáss meg a vétkezőknek...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
