Előadó: | Magyar nóták |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Farkas Imre Balázs Árpád |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Debrecenben voltam
Nagy erdőbe jártam
A mi kis padunkon
Ifjú párt találtam
Feléjük repesett
Örömmel a lelkem
Azt, hogy csókolóztak
Roppant helyeseltem.
Lábujjhegyen mentem
Tova az avarban
Dehogy is zörögtem,
Dehogy is zavartam
Hisz volt nékem is tavasz
Akácvirágzás is
Sepertem eleget
Seperjen már más is.
De szeretnék egyszer
Mindent elfeledni
Bánatok utcáján
Fütyörészve járni
Szeretném még egyszer
Csókolni a szádat
Aztán majd elmegyek,
Nem sírok utánad
De rongyos a kabátom,
Cipőm orra sáros
Nem sirat meg engem
Se falu se város
Kopott hegedűmmel
A világot járom
Ország út széle az
éjjeli szállásom
Amott jön két zsandár
Vasat ver kezemre
Nem loptam én pedig,
Világ életemben
Csak az az egy bűnöm,
Hogy korán lettem árva
Csavargónak élek
ebbe a világba
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás