Előadó: | Gerendás Péter |
---|---|
Album: | Memento |
Megjelenés: | 2004 |
Hossz: | 4:27 |
Szövegírók: |
Radnóti Miklós |
Gerendás Péter |
|
Kiadó: | Narrator Records |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Látod-e? Esteledik.
S a szögesdróttal beszögelt vadtölgykerítés barakk oly lebegő.
Felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet, és csak az ész, csak az ész tudja a drót feszülését.
Látod-e drága? A képzelet itt, az is így szabadul csak.
Megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel.
És a fogolytábor hazaindul ilyenkor, rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok Szerbia vak tetejiről, búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj.
Ó meg van-e még az az otthon? Bomba sem érte talán, s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörög, aki balra hever hazatér-e?
Mondd! Van-e ott haza még?
Ahol értik e exametert is.
Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron.
Zseblámpát, könyvet, mind elvettek a láger őrei.
S posta se jön.
Ködsz száll csupán alakunkra.
Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben.
Szétdarabotl lázas test, s mégis egy életet él itt.
Jó hírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot.
S várja a véget, a sűrű homályba bukót.
A csodákat.
Fekszem a deszkán, férgek közt, fogoly állat, a bolhák ostroma meg-meg újjul, de a légysereg elnyújtott már.
Este van.
Egy nappal rövidebb, lásd újra a fogság, és egy nappal az élet is.
Alszik a tábor.
A tájra rásüt a hold, s fényében a drótok újrafeszülnek.
S látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve.
Az éjszaka hangjai közben, alszik a tábor.
Látod-e drága?
Suhognak az álmok.
Horkan a felriadó.
Megfordul a szűk helyen.
És már újra elalszik.
Fénylik az arca.
Csak én ülök ébren, félig szítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett.
És nem jön az álom, az enyhet adó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah