|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Memento |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:27 |
| Szövegírók: |
Radnóti Miklós |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Narrator Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Látod-e? Esteledik.
S a szögesdróttal beszögelt vadtölgykerítés barakk oly lebegő.
Felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet, és csak az ész, csak az ész tudja a drót feszülését.
Látod-e drága? A képzelet itt, az is így szabadul csak.
Megtöretett testünket az álom, a szép szabadító oldja fel.
És a fogolytábor hazaindul ilyenkor, rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok Szerbia vak tetejiről, búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj.
Ó meg van-e még az az otthon? Bomba sem érte talán, s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörög, aki balra hever hazatér-e?
Mondd! Van-e ott haza még?
Ahol értik e exametert is.
Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron.
Zseblámpát, könyvet, mind elvettek a láger őrei.
S posta se jön.
Ködsz száll csupán alakunkra.
Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben.
Szétdarabotl lázas test, s mégis egy életet él itt.
Jó hírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot.
S várja a véget, a sűrű homályba bukót.
A csodákat.
Fekszem a deszkán, férgek közt, fogoly állat, a bolhák ostroma meg-meg újjul, de a légysereg elnyújtott már.
Este van.
Egy nappal rövidebb, lásd újra a fogság, és egy nappal az élet is.
Alszik a tábor.
A tájra rásüt a hold, s fényében a drótok újrafeszülnek.
S látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve.
Az éjszaka hangjai közben, alszik a tábor.
Látod-e drága?
Suhognak az álmok.
Horkan a felriadó.
Megfordul a szűk helyen.
És már újra elalszik.
Fénylik az arca.
Csak én ülök ébren, félig szítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett.
És nem jön az álom, az enyhet adó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
