|
|
|
| Előadó: | Mozart musical |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Michael Kunze |
|
Szilveszter Lévay |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Wolfgang):
Nannerl, emeld a puffer-kufferkád!
Presta forioso!
Vivat, vivat!
Bizsereg már, ösztövér nővérkém!
Ámulj-bámulj!
Míg gyermekfejjel klimpíroztunk Európa szerte,
büszkén hordtam én a piros kabátomat,
az volt nekem a csúcs-cucc!
(Nannerl):
Nagyon tetszett nekem!
(Wolfgang):
Mint elismerést…
(Nannerl):
…a császárnő adta át.
(Wolfgang):
A francba is, de gyorsan kinőttem,
és máris a szürke lett kötelező!
Most nincs tovább, itt van hát az új kabát!
(Nannerl):
Ez egy az egyben az, csak nagyban!
(Wolfgang):
Hercegnőm, megjött a herceged!
(Nannerl):
Bűvös bársony, színselyemmel
– téged les majd minden ember!
Nincs senki másnak ily kabátja,
egy herceg vagy te, bárki látja!
(Wolfgang):
Ledöbben bűvkörömben apa, ha így lát!
Ettől aztán kedvet kaphat újra egy pénzvadász-útra!
Kocsira, nyomban! Szimatom van.
(Nannerl):
Ugye elviszel?
(Wolfgang):
No meg a mamát!
(Nannerl):
És újra látjuk Londont, Párizst?
Istenem!
(Wolfgang):
De csuda lesz!
Salzburg szörnyen sótlan egy város,
itt már csak nyögve-nyelve, nyalva élsz és félsz!
(Nannerl):
Én máris mennék, hív a szép nagyvilág!
(Wolfgang):
Jó barátok, ünnepélet, fény és taps és díszkíséret!
Egy piros kabát, mi másnak csak álom!
Zene szól kint-bent, és szól télen-nyáron!
Bonsoir, papa!
(Leopold):
Hol késel, Wolfgang?
(Wolfgang):
Papa szerint netán, tán nem tip-top?
(Leopold):
Így a herceghez nem jöhetsz!
Honnan van ez?
(Wolfgang):
Magam vettem, mon pere!
(Leopold):
És honnan termett rá a pénz?
(Wolfgang):
Hopp… A kockán nyertem én!
(Leopold):
Mi?!
(Nannerl):
Olyan ügyes keze van!
(Leopold):
Hát pénzben játszottál?!
(Wolfgang):
De nyertem, mert mertem!
(Leopold):
Mindig bajt keversz!
(Wolfgang):
A csudába is!
Hát miért ne lehetne néhanap játszani?
Mindenki játszik.
(Leopold):
De mi nem vagyunk mindenki!
(Wolfgang):
Minél inkább, annál inkább!
(Leopold):
Ahelyett, hogy a léhűtőkkel mulatozol,
inkább a kötelességedet teljesítenéd!
A hercegérsek szerenádja, mondd, készen van-e már?
(Wolfgang):
Már rendben van,
Ön paff lesz majd és büszke rám!
(Leopold):
És hol van?
(Wolfgang):
Itt bent!
Már meg van írva rég, de nincs leírva még!
(Leopold):
A biztos őrületbe löksz te engem, a hercegérsek vár!
Mit állsz ott, mondd? Fogj neki, írj már!
(Wolfgang):
Jó, jó!
Miért ne?
(Leopold):
És vedd le ezt a göncöt!
(Wolfgang):
De mért?
(Leopold):
Csupán egy főnemes hordhatja joggal ezt!
(Wolfgang):
Ez nekem jár, több vagyok mindenkinél!
(Leopold):
Kezdj írni!
Te meg, Nannerl, vidd ezt vissza, most!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
