|
|
|
(Wolfgang):
Nannerl, emeld a puffer-kufferkád!
Presta forioso!
Vivat, vivat!
Bizsereg már, ösztövér nővérkém!
Ámulj-bámulj!
Míg gyermekfejjel klimpíroztunk Európa szerte,
büszkén hordtam én a piros kabátomat,
az volt nekem a csúcs-cucc!
(Nannerl):
Nagyon tetszett nekem!
(Wolfgang):
Mint elismerést…
(Nannerl):
…a császárnő adta át.
(Wolfgang):
A francba is, de gyorsan kinőttem,
és máris a szürke lett kötelező!
Most nincs tovább, itt van hát az új kabát!
(Nannerl):
Ez egy az egyben az, csak nagyban!
(Wolfgang):
Hercegnőm, megjött a herceged!
(Nannerl):
Bűvös bársony, színselyemmel
– téged les majd minden ember!
Nincs senki másnak ily kabátja,
egy herceg vagy te, bárki látja!
(Wolfgang):
Ledöbben bűvkörömben apa, ha így lát!
Ettől aztán kedvet kaphat újra egy pénzvadász-útra!
Kocsira, nyomban! Szimatom van.
(Nannerl):
Ugye elviszel?
(Wolfgang):
No meg a mamát!
(Nannerl):
És újra látjuk Londont, Párizst?
Istenem!
(Wolfgang):
De csuda lesz!
Salzburg szörnyen sótlan egy város,
itt már csak nyögve-nyelve, nyalva élsz és félsz!
(Nannerl):
Én máris mennék, hív a szép nagyvilág!
(Wolfgang):
Jó barátok, ünnepélet, fény és taps és díszkíséret!
Egy piros kabát, mi másnak csak álom!
Zene szól kint-bent, és szól télen-nyáron!
Bonsoir, papa!
(Leopold):
Hol késel, Wolfgang?
(Wolfgang):
Papa szerint netán, tán nem tip-top?
(Leopold):
Így a herceghez nem jöhetsz!
Honnan van ez?
(Wolfgang):
Magam vettem, mon pere!
(Leopold):
És honnan termett rá a pénz?
(Wolfgang):
Hopp… A kockán nyertem én!
(Leopold):
Mi?!
(Nannerl):
Olyan ügyes keze van!
(Leopold):
Hát pénzben játszottál?!
(Wolfgang):
De nyertem, mert mertem!
(Leopold):
Mindig bajt keversz!
(Wolfgang):
A csudába is!
Hát miért ne lehetne néhanap játszani?
Mindenki játszik.
(Leopold):
De mi nem vagyunk mindenki!
(Wolfgang):
Minél inkább, annál inkább!
(Leopold):
Ahelyett, hogy a léhűtőkkel mulatozol,
inkább a kötelességedet teljesítenéd!
A hercegérsek szerenádja, mondd, készen van-e már?
(Wolfgang):
Már rendben van,
Ön paff lesz majd és büszke rám!
(Leopold):
És hol van?
(Wolfgang):
Itt bent!
Már meg van írva rég, de nincs leírva még!
(Leopold):
A biztos őrületbe löksz te engem, a hercegérsek vár!
Mit állsz ott, mondd? Fogj neki, írj már!
(Wolfgang):
Jó, jó!
Miért ne?
(Leopold):
És vedd le ezt a göncöt!
(Wolfgang):
De mért?
(Leopold):
Csupán egy főnemes hordhatja joggal ezt!
(Wolfgang):
Ez nekem jár, több vagyok mindenkinél!
(Leopold):
Kezdj írni!
Te meg, Nannerl, vidd ezt vissza, most!
