|
|
|
Egy hang a távolból csak rólad kérdez,
Egy dal csak hozzád szól, mit szívem dúdol,
Egy el nem múló vágy, mi fáj, de mégis jó,
Igen, téged hív most minden szó.
Egy kép az albumból, mi kéz a kézben,
Egy arc egy álomból, mit lelkem átkarol,
Egy el nem múló vágy, mi fáj, de mégis jó,
Igen, téged hív most minden szó.
Bármerre jársz, ott rám találsz,
Hosszú az út, de hozzám fut,
És sorsunk együtt álmodjuk,
Bármerre jársz, ott rám találsz,
És fújhat szél, s múlhat tél,
A szívünk mindig jót remél.
Bármerre jársz.
Egy vers, mi rólad szól, oly halkan mondom,
Egy sor a naplómból, a csend nem válaszol,
Egy folyton fojtó vágy, úgy kínoz, mégis jó,
Csakis téged hív most minden szó.
Bármerre jársz, ott rám találsz,
Hosszú az út, de hozzám fut,
És sorsunk együtt álmodjuk,
Bármerre jársz, ott rám találsz,
És fújhat szél, s múlhat tél,
A szívünk mindig jót remél.
Bármerre jársz.
Egy perc és itt vagy már, az ajtóm nyitva áll,
Hadd bontson szirmot végre már a nyár,
Sok hosszú éven át, vár rám egy hű barát,
Jöjj hát!
Bármerre jársz, ott rám találsz,
Hosszú az út, de hozzám fut,
És sorsunk együtt álmodjuk,
Bármerre jársz, ott rám találsz,
És fújhat szél, s múlhat tél,
A szívünk mindig jót remél.
Bármerre jársz, ott rám találsz,
Hosszú az út, de hozzám fut,
És sorsunk együtt álmodjuk,
Bármerre jársz, ott rám találsz,
És fújhat szél, s múlhat tél,
A szívünk mindig jót remél.
Bármerre jársz.
Az egy éve alakult budapesti bluegrass zenekar októberben Amerikában turnézott. A koncertsorozatot a Texas Sounds International Country Music Awards fesztiválon kezdve az év zenekara díjjal tértek haza.
Hét koncertet adtak a hajdani vadnyugat ikonikus városaiban
„Régi álmom valósult meg, hogy azokon a legendás vidékeken játszhattunk, amit annak idején a western filmekben láttam. Például Tombstone városa, ami Arizona déli részén a sivatag közepén fekszik. Itt forgattunk egy klipet, aztán délután kettőkor adtunk egy koncertet. De a Billy Bob (FortWorth), és a Maverick (Tucson) country klubokat is imádtam, ahol fantasztikus zenekarokat láttunk.” – próbál válogatni a tengernyi emlékből Kovács Kornél, a zenekar vezetője, énekese, akit az amerikai folkmuzsikáért rajongó közönség egy másik zenekarból, a Nyughatatlanból is ismerhet már.
A The Riverside Soul négyesét a turné valamennyi állomásán kirobbanó lelkesedéssel fogadta a helyi közönség, ami nem is csoda, igazán különleges élmény lehetett nekik, hogy valaki egy kis európai országból érkezve az ő népzenéjüket játssza.
A csapat a közelmúltban jelentette meg első lemezét, az utazásra írt legújabb, Unexpected Journey című dalukra pedig gyorsan forgattak is egy klipet az arizonai sivatagban, ami előreláthatólag a hónap végén debütál majd. De nem ez volt az egyetlen képanyag, amit kint rögzítettek, kapva az alkalmon, hogy a műfaj autentikus környezetében videózhatnak, több felvételt bezsebeltek, amik akár egy-egy útinaplónak is simán beillenének.
Sedona, vörös sziklas hegység, ahol oly sok western mozi játszódik, egyértelműen magával ragadta a társaságot. Videó itt.
„Az amerikai turnénk egyik legjobb koncertjét Phoenixben adtuk, nagyon jó volt a hely és a közeg minket is hangulatba hozott. Ezután érkeztünk Sedona-ba, ahol a főútról már látszott a lenyűgöző Cottonwood sziklás hegység, itt vettük fel a kedvenc gitárosom Doc Watson feldolgozását, a Streamline Cannonball című számot” – mesélte Kornél a felejthetetlen élményt.
A turnéról egy teljes összefoglaló videó is készült, amit itt láthattok.
A következő The Riverside Soul koncertek
2025. november 22. Debrecen, Incognito Club
2025. december 05. Budapest, Fat Mo’s
2025. december 17. Budapest, Renegade Blues Bar
Fotók: The Riverside Soul
