|
|
|
Fejed fölé száll egy felhő
Utadat ketté vágja az erdő
Egy holló a szívedbe röpdes
S minden mégis olyan csöndes
A fájdalmak oka egy ember
Ki szemed tüzébe nézni nem mer
Fiad öledbe hullva kérdi:
"Többet mi értelme van élni?"
Legyen rövid az álmod
Amire nem kell sokat várnod
Úgy érzed, hogy szeretnek
De végül úgyis eltemetnek
Szüleid nem csak elhagytak
Csúnyán meg is tagadtak
Barátaid egyre csak hullnak
Holnapra nyoma sem lesz a múltnak
Néha úgy viselkedsz, mint egy szolga
Akinek nincsen semmi dolga
Könyöröghetsz akár égig
Lényeg, hogy csináld végig
Adventi ajándék Nektek!
