|
|
|
Nézz rám, a hétköznapok gúnyáját, most levettem.
Nézz rám, ezért az ellobbanó rohanó percért, siettem
Nézz rám, én már nagyon ritkán gondolok a tegnapra
Nézz rám, ami érdekes volt azt beleírtam a dalokba.
Nézz rám, én sok mindent elvesztettem a sok költözés alatt
Nézz rám, ami nem kellett már akkor sem az végig itt maradt
Nézz ránk, mi már sokszor feladtuk, de újra kezdhetnénk
Nézz ránk, mi már tudjuk mit vesztettünk ezért maradj még!
Nézd, mit várhatsz a nyártól
Mikor a felhők velünk vannak
Sokan nem hitték, hogy eljössz
De ők is itt maradtak
És ingyen van a napfény
És talán megszeretnéd
Ha elhitted hát maradj, maradj, maradj, maradj még.
Nézz rám, a képemen szinte minden percben más-más grimasz
- Anyukád azt mondta, egyszer úgy maradsz!
Nézz rám, a rutinkönnyeket azt felitatta pár könnyű vigasz.
De látom a szemedben, hogy elhiszed,
És eszembe jut, hogy hogyan láttam én is!
Te elhiszed azokat a filmeket, amik szomorúak,
De reményt adnak mégis!
Te hallod azokat a hangokat, amik utálnak vagy sajnálnak,
Szerintük te szegény olyan egyedül vagy…
Nézd, mit várhatsz a nyártól
Mikor a felhők velünk vannak
Sokan nem hitték, hogy eljössz
De ők is itt maradtak
És ingyen van a napfény
És talán megszeretnéd
Ha elhitted hát maradj, maradj, maradj még.
