|
|
|
| Előadó: | Heaven Street Seven |
|---|---|
| Album: | Budapest Dolls |
| Megjelenés: | 1998 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Orbán Gyula Szűcs Krisztián Balczer Gábor Szűcs B. Krisztian |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Azt hiszik, hogy élek,
Pedig csak lélegzem
Azt hiszik, hogy szállok
Pedig csak elestem
Hogy megnyugszom
Pedig csak felejtek
Hogy ez az enyém
Pedig csak felveszem azt, amit más elejtett
Jó hogy nem tudják a nevem
Újra itt egy nyár
100.000 sejt
Vágyba zárva vár (átteleltek)
Úgy menne már mind a 100.000
Úgy menne már
Mert kinyílt a vágybazár
64 évesen születtem
Az idő nem tud eljárni felettem
És most alig győzöm kivárni,
Hogy ne kelljen semmit sem csinálni
Van egy régi jó barátod, négykor a buszmegállóba várod
De ő mindig késik
Neki az idő egy hosszú, mézesmadzagszerű szerkezet
Csak rohan utána
És hamar elfárad és rááll a válladra
És örül, hogy nem tudod a nevét
A PUF túl az ezer-ötszázadik koncerten még mindig arra vágyik, hogy minél többször tudjon találkozni a közönségével.
Az Akvárium Klubban 2025. november 8-án koncertezett a Pál Utcai Fiúk. A PUF közönsége nagyrészt abból a korosztályból áll, amely a fénykorban is hűségesen követte a csapatot. Ez pedig a fővárosi koncert hangulatán is érzékelhető volt: különösebb tombolás nélküli, klasszikus buli-hangulat jellemezte az estét.
– A nyolcvanas években alakult Pál Utcai Fiúk Magyarország egyik legrégebben játszó alternatív rock zenekara. A csapat garázs-zenekarként, autodidakta módon kezdte el a zenélést, majd a rendszerváltás után már rendszeresen turnézott és sorban adta ki lemezeit. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy megalakulása óta folyamatosan koncertezik – szólt a beharangozó.
Pál Utcai Fiúk-dalszövegek itt.
A zenekar által tervezett nyolc órai kezdés úgy volt fél kilenc, ahogyan az az eseményben feltüntetésre került. Így már nem is tűnt annyira gigahosszúnak a koncert, ahogyan azt előzetesen ígértek, hiszen a másfél órás koncert átlagosnak számít.
A kényelmes dallista nem jelentett meglepetést, de nem is okozott csalódást
Leskovics Gábor ezt az estét is a tőle megszokott energiával vezetett végig. Leszámítva az új vagy kevésbé koncertfavorit dalokat, amelyeket nem vagy alig ismert a közönség. Lecsó az ilyen nóták végén köszönte, hogy meghallgattuk – ezt eléggé közönyösen tette és talán emiatt némiképp kiábrándítóan is hatott.
Félek, Jégkirálynő, Balatonszepezd, Szerelemharc, Milyen állat, Utolsó év, Nincs menedék, Hajsza, Csak úgy csinál, Nehéz idők, A bál – a legnagyobb kedvencek egy része tehát maradt el.
Torz és fülsértő hangzás rontott a koncert élvezeti értékén
Az sem volt felemelő, hogy közel a teljes koncert alatt problémák voltak a hangzással. Talán rossz helyen álltunk, de az a sok ember körülöttünk, aki szintén többször is befogta a fülét, hogy tompítsa a fülsiketítő torzulást, nem tévedhetett ekkorát. Érdemes lett volna meghallgatni egy hangosítónak kívülről – és nem csak a hangpultból a koncertet. Sokat rontott az este élvezeti értékén a rossz hangzás – és ehhez nem kellett vájtfülűnek lenni.
A családos anyuka talán önnön fiatalságát kereste a Pál Utcai Fiúk koncertjén
A dallista nem hozott meglepetéseket. Ahogyan a zenei szleng mondja: korrektül letolták a bulit. Érdekesebb volt ennél a közönség összetétele. Nagyrészt abból a korosztályból állt, amely a zenekar fénykorában, a kilencvenes és kétezres években volt kamasz vagy fiatal felnőtt. És aki most már családosként éli újra fiatalságát. Így volt ezzel az előttem álló anyuka is (jegygyűrű), aki kissé már kapatos állapotban vonaglott és láthatóan igyekezett megtalálni fiatalkori énjét, s lelke mélyén azt a mámoros érzést, amelyet a húszas éveiben érzett a PUF koncertjén.
Fotó: Pál Utcai Fiúk FacebookAkvárium Klub
