|
|
|
| Előadó: | Raptorz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Lipták Gábor Rakó Zoltán Kincses Dániel |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén (2×):
Mindent szabad az oldal száma 666
Pokol harcosai felnyílik majd minden lakat
Téged gúzsba köt a béklyó de már
Minden szakad, minden szakad, minden szakad.
Rap 1 (Ryzo):
Sötét gondolatok vesznek körül, újra és újra
A pokol mélyében egy legendás útra
Invitál a fogat, hárman a trónon
Itt nincsenek szabályok, hiába mondom
Hogy lejárt már az idő, az emberiség vége
Készülj fel a rosszabbra, és ne az égre
Mert itt esélyed nincs, hogy végül angyal legyél
A megváltás még távol, ne is remélj
Mit vársz a mátol, talán a jövőt
Az igazság még távol, emeld a kendőt
Ne csak nézz újra láss nyisd a szemed
A valóság már előtted, bármi lehet.
Lehet hogy felemel, lehet, hogy nem
Két esélyes értelem a végzetem
Csakis egy dolog egy lehet csakis a zene
Lehet hogy mocskos de lehengerel vele.
Refrén(2×)
Rap 2 (Bomba):
Pokol vagy mennyország, mennyország vagy pokol
Vitatott a kérdés mindenki mást és mást okol
Mindegy bűnös vagy nem mert az ártatlan is meghal
Az átlag felfogás szerint ez így jó nincsen baj
A szarral dobálózol vágd a másik képébe
Jól csinálod meglátod bekerülsz a Tv-be
Senki voltál féléve most meg egy nagy nulla
Ezen a Földön tanuld meg mindenki csak kurva
Az élet csak egy rettenet az ember szül és temet
Látom nem érted a rappemet hát nézd inkább a lényeget
Én kinyújtom a kezemet de most nem megyek fel
Inkább gyere le te egyszer mert ezt is látnod kell
Fortyogó tűz halálsikolyok és félelem
Luxus van és kényelem pont ahogy a filmeken
És ha elindul a ceremónia akkor ne csodálkozz rajta
Hogy a bohócsipkában teszem a seggemet a trónra.
Refrén(2×)
Rap 3 (Raptorz):
Bukott angyal lentről megáldva földi hanggal
A bűnöm az égig kiált, a ritmus darabokra szabdal
Marasztal amit látsz, a régi ok
Ördögi raptorok, raptordémonok
Két torok az is kevés bevezetett diktatórium
Kevés a tisztítótűz, mint purgatórium
Mindig hibás, ő okozta nem vitás, Ryzo a bűnbak
Metrókon az időzített bomba tik-tik-tik-tak
Mélybe repítő elementális erő mindent szabad
Nem gátol az égi vezér nincs 10 parancsolat
Csak a bűnös vágyak lelkem sötét rabul ejt Inferno
Terror a tisztes élet ellen mert a mocsokban minden jó
Nincs M.O. még tempó, romba dől a világegyetem
A verzió a végső lépcső, ez az én szerepem
Képtelen ördögűzés, végtelen összetűzés
Elszakadt a határ ami tűr és végső mentális eltűrés
Refrén(2×)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
