


| Előadó: | Oláh Ibolya |
|---|---|
| Album: | Édes méreg |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Presser Gábor |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | SonyBMG |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Nem voltam keleti, nem lettem nyugati.
Nem jöttem sehonnan itt vagyok.
Ahonnan nem megyek sehova,
Csak ahova akarok, mert vagyok aki vagyok,
Ha engedik a nagyok.
De addig is maradok, maradok, maradok, maradok,
Tisztelettel ibolyavirágszál, ibolyavirágszál.
Nem voltam keleti, nem lettem nyugati,
Csak csúszkál a térkép a lábam alatt.
És voltam az aki, leszek az aki,
Vagyok aki vagyok ha engedik a nagyok.
De addig is maradok, maradok, maradok, maradok,
Kis ibolyavirágszál, ibolyavirágszál.
A hajam fekete, a szemem fekete,
A szám kicsit nagy de legalább belefér a kifli
A szívem kapuját kicsit nehéz, nehéz, nehéz, nehéz,
Nehéz lesz kinyitni.
De a lelkem fehér mint egy bárányfelhő,
Nem vagyok más csak egy Nő, egy Nő, egy Nő,
Egy Nő, egy Nő, egy Nő, egy Nő, egy Nő, egy Nő, egy Nő,
Egy Nő, Ibolyavirágszál, Ibolyavirágszál.
Senki sem vagyok, de nem vagyok egy senki,
Senki fiának nem vagyok a kutya kölyke,
És semmi sincs csak egy pár rekedt dalom,
Még a kulcs sem az enyém ott ahol lakom,
De ami nincs az nekem nem fáj, nem fáj,
Nem vagyok más, csak egy Ibolyavirágszál, Ibolyavirágszál.
Szóval Ibolya vagyok , és nem számít semmi,
Mert valamit nagyon tudok, szeretni, szeretni,
És akit szeretek egy életen át,
Az majd feülről szagolja a kicsi Ibolyát.
S, egyszer öreg leszek, meghalok,
S, majd másra bámulnak a csillagok,
De addig is maradok, maradok, maradok,
maradok, maradok, maradok,
Kis Ibolyavirágszál, Kis Ibolyavirágszál,
Kis Ibolyavirágszál, Kis Ibolyavirágszál.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.