|
|
|
| Előadó: | Védett férfiak |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fábián András |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
I.
Nagymama egy posztmodern vámpír
nappal meséket mond de éjjel vért sziv
Már megvolt neki az összes jó költ?
elég volt hozzá néhány emberölt?
A Váci utcán ha tüsarkúban sétál
forognak utána a japán túristák
Ha denevérként röpköd az éjszakában
A patkányok megdermednek a lépcsöházban
Egy napon így szólt hozzám: Kisunokám!
Ne egyél többé zöldséget és banánt
Sápadt vagy és nyúzott, akár egy ember
Keress egy vénát , ne hozz szégyent fejemre
Azt sem tudtam, fiú vagyok, vagy lány
Mikor a megállóban egy térítö tapadt rám
Sohasem tudom meg, mit akart tölem
Az első mondat után cafatokra téptem
Épp olyan forró volt a vére
Mintha élne,úgy nézett az égre
Mintha várná, hogy megnyíljon végre
Ahogy az angyal megígérte
II.
Igéket ragoztunk a kávéházban
A túloldalon egy sápadt férfit láttam
Egy szomorú szemú asszony karolt belé
Úgysem látnak, hiába integetnék
–Nagymama, hogy csinálod, hogy olyan szép vagy?
Ötszáz éves múltál, de jó a lábad
–Én kizárólag finnugor véren élek
Nem izgatnak az erotikus regények
Mielőtt elalszom, mesélj valami szörnyüt
Rohadt állatoktól hemzseg a téli erdö
bölcs öreg nyulak és perverz menyétek
Cinikus rókák és gonosz görények
süketnéma angyal örzi az álmom
a sötétben talán a szüleim megtalálom
reggelelre ébredve nem tudom merre jártam
és kicsoda volt ez a részeg lány az ágyban
Épp olyan forró volt a vére
Mintha élne,úgy nézett az égre
Mintha várná, hogy megnyíljon végre
Ahogy az angyal megígérte
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
