|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Alszászi Timea Lőrincz Judit |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Angyalföld a hely ahonnan elindul a gonosz mert a 13 kerület a bölcső.
Zolee: Angyalföld a hely ahonnan elindul a gonosz,
Te csak annyit mondasz erre, neked a jó, nekem a rossz.
Nem király az utcám és nem lövölde a terem,
A 13-as a számom, itt élem az életem.
A 3 soha nem lesz 13, ez a duma,
Angyalföld és Óbuda, együtt haver soha!
Itt lakott a Lórika, és innen jött a Soós,
Tudod a 70-es években az a sorozatgyilkos.
Ő volt az egyetlen aki mosolygott és úgy halt meg
Az aksztófán mint egy angyalföldi gyerek.
Itt mindenkit komázok haver, mindenkit szeretnek
Mint a kicsi Tyson a VIII-ban itt ugyanúgy élhetek.
A VIII. kerület, meg Angyalföld együtt nyomul,
Ha DögZolee elindul akkor minden felborul.
Refr.: Angyalföld a hely ahonnan elindul a gonosz,
Mert a XIII kerület a bölcső.
Dope: Mi nem ott lakunk a folyón túl,
Dög meg Dope együtt nyomul a csúcson túl.
Nem tudom magad minek futtatod,
A Boni meg a Tyson nem is a te spanod.
Ők onnan jönnek ahonnan én,
Dopeman a VIII. kerületi rém.
Mikor átkocsikázunk Angyalföldre,
Az akciónak ott nincsen helye.
Itt volt a hely amit úgy hívnak tripolisz,
Ott mindig csoportosan jár a police.
Ha beküldték a paliért a rendőr kutyát,
Nem kapták vissza mert kicsontozták.
Manapság is ugyanaz a helyzet,
Az angyalok földjén indulhat a menet.
Dopeman papa itt van újra,
A Kiscelli utca soha nem lesz Szigony utca.
Refr.
Zolee: Itt van nekem a Dagály, meg az a kibaszott Dália,
Ott berúgtam sokszor mer' akkor az volt a pálya.
Egész nap csak lógtunk lenn a téren ment a foci,
Romák és fehérek együtt, nem érdekelt kicsoda ki,
Közülük került ki a Stefanov, meg a Nagy Tibi,
Angyalföldi gyerekek, haver ez csak ennyi.
Ha Kőbánya és Bill, akkor Angyalföld és Döglégy,
Mindenhol elér a számom, akárhova mégy!
Dög és a Kartel képviseli ezt a kibaszott helyet,
Angyalföld minden és mindenki felett.
Ledobok egy felest, az whyski vagy tequilla
Jól tejel a bolt, nincs baj amíg van della.
A pénz nem boldogít- ez nem igaz!
Az a jó ha van, és hogyha nincs, hát ez nem vigasz.
De bárhova jutok nem felejtem, hogy honnan jövök,
Mert Angyalföldön otthon vagyok, látod ez örök!
Refr.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
