|
|
|
Álmodtam egy eszmét, amiért meghalni is érdemes.
Egy olyan eszmét, ami a végső és végzetes.
Megálmodtam, mert felém kiáltott egy haldokló világ,
és én átadtam. Íme: Béke és szabadság!
De kicsavarták kezemből kincsemet, zászlóra tűzték.
Megerőszakolták, kinevették és beszennyezték.
Ma már csak egy szó, ami mögé gonosz dolgok bújnak.
Csak egy mentség már, dicső napjai elmúltak.
Legugolok mellé kábultan és bocsánatot kérek,
de már minden hiába, attól félek.
Sajnálom, hogy az egészet nem értettétek,
Hogy ezt a szép világot pokollá tettétek.
Álmodtam egy jövőt, amiben megbocsátanak majd
Egy olyan jövőt, amiben nem mindenkit a pénz hajt,
Megálmodtam, mert fájt ahogy sírt a Föld,
és az útjára léptem, de messze csalt a köd
Hol van amiben reménykedtem? A boldog élet?
Miért nem találom seholsem a jót és a szépet?
Hol van, amiért elhagytam az otthonom?
Lábunk alatt haldoklik, most már jól látom.
Legugolok mellé kábultan és bocsánatot kérek,
de már minden hiába, attól félek.
Sajnálom, hogy az egészet nem értettétek,
Hogy ezt a szép világot pokollá tettétek.
Legugolok mellé kábultan és bocsánatot kérek,
de már minden hiába, attól félek.
Sajnálom, hogy az egészet nem értettétek,
Hogy ezt a szép világot pokollá tettétek.
BúcsúzunkA legenda 78 éves volt. Őszinte részvétünk.
